“Irgalmatlan hideg lett. D-ről fúj, hozza a jéghegyek leheletét. Magamra vettem a legvastagabb szőrös felsőt, ennek elégnek kell lennie. Már csak azért is, mert ennél több nincs….Órák óta 100 % fölött megyünk… Egy felhőlyukon át lenézett a hold, kerek volt és mosolygott.”

Fa Nándor Hajónaplója  Március 6 – 7-én

03 06.-án 22 50 UTC,

Sokáig K-ről kaptunk 0 – 4 cs-s kis pöffeneteket, az is 60 – 80 fokokat lengett, én meg forgolódtam aszerint, nem volt más választásom. A nagyvitorla még csak átmegy, bár ilyen mély boommal az is necces, de a J1-hez ki kell szaladni a fedélzetre átsegíteni a felsodort stay és a solent túloldalára.

Már épp kezdek leizzadni a szaladgálásban és meg is éheztem, mikor egy gerenda kezd kialakulni D felől. Látszik rajta, hogy valamit tartogat a számomra, talán pont azt a szelet, aminek itt fújnia kellene. Eleinte csak pillanatokra látok valami sötétet a vízen, amikor épp nem takarják a nagyobb hullámok, aztán egyre jobban és egyre közelebbről. Rákészülök, de kevés. Éppen a nagyvitorla reffelésénél tartok, mikor megkapom, egyből 15 cs-val. C ugrik segíteni, ami jól jön, gyorsan kibillenti a tőkesúlyt, amíg az orron solentre váltok. A többi már megy, mire elrendezek mindent, addigra beáll 13 – 14 cs-ra. 130 – 140°-ról jön, ezzel a 80°-os irány tartható. Halad a hajó, most már reggelizhetek, kb 10 óra helyi idő.

Mindig öröm számomra, amikor megverjük a térképen a routingot. Most kettő is fut paralel, egy kék és egy pink, mindkettőt beelőztük, amióta van szelünk. Ja!? széllel könnyű. Órák óta 100 % fölött megyünk.

Megy a “vízkészítő” masina, pumpa, szűrő – három az egyben -, és csinálja az óceán vizéből az ivóvizünket. Olyan a hangja, mint nagyanyáink szép szobájában a nagy, diófából készült falióra. Fáradhatatlanul ketyeg, és minden kettyenésre készül egy gyűszűnyi mennyiségű iható víz. Óránként kb 5 liter, tehát négyórányit ketyeg egy kanna vízért. Szeretjük, életünk egyik alapfeltételét biztosítja számunkra és kifejezetten finom, élvezhető minőségben.

Éjszaka, ismét én. Egy felhőlyukon át lenézett a hold, kerek volt és mosolygott.

Az ember mindig találgatja, hogy vajon melyik az a szél, ami majd megmarad. Amikor, még délelőtt ez a mostani megjött sötét csíkként a vízen, volt olyan érzésem, hogy ez komolyabb a többi kóbor testvérénél. És lám, most 21 cs-val fúj és 16 cs-val repít bennünket az áhított irányba. Váltáskor lecseréltük a J1-et, a solent biztonságosabb a növekvő hullámzásban.

Hétfőre már igazi, a hely szellemének megfelelő szeleket mutat az előjelzés, 30 – 35 cs Ny-ról, majd DNy-ról, de lesz abból 45 is, ahogy a tendenciákat ismerjük. Küzdelmesebb lesz, mint ez a csendes semmi az elmúlt napokban, de alig várjuk. A helyzetünk lényegesen jobb, mint, ami kinézett a korábbi előjelzésekből.

Irgalmatlan hideg lett. D-ről fúj, hozza a jéghegyek leheletét. Magamra vettem a legvastagabb szőrös felsőt, ennek elégnek kell lennie. Már csak azért is, mert ennél több nincs.

03 07.-én, 16 00 UTC-kor a pozíciónk 51° 30′ S, 143° 40′ W, még 76° a Horn-ig.”

BWR info febr. 7-én délután

Március 7. reggeli BRW infók és időjárási térképek

Fa Nándor – Napló Március 6.

“Csak szerettem volna reggelit csinálni. Mint tudjuk a legmunkásabb állapot a szélcsend, főleg mikor párosul egy kis swellel. Az a kevés lenge is szembefordult, A3 le, C0 föl, aztán kézzel vezettem egy ideig, de úgy sem tudtam követni a lengét, mert lengedezett. Egy időre föltekertem a C0-t is, mert nem akartam, hogy kiszakadjon megint a száling végén a csattogásban. Szóval így elcsattogtunk a nagyvitorlával kettesben vagy másfél órát, mikor szivárogni látszott D-ről valami. Először csak a műszer látta az árboc tetején, aztán már én is a vízen. Vártam még negyed órát, de leterjedt rendesen, így visszahúztam a C0-t. Azóta 4 – 6 cs-s fúj, ami mindenképpen jó, mert legalább nem csattogunk, mellesleg haladunk 7 -el.

Most! megcsináltam a kávémat, hozzá vajas pita mogyoró krémmel. Felséges.

Egész délelőtt a C0-val poroszkáltunk, a végén már egész jó tempóban, de délutánra már az a 20° is hiányzik, ami a C0 és a J1 között van, így csere ismét. J1 föl, C0 le a deckre, és az A3, ami idáig a fedélzeten hevert, most batyuban, az orrban. Most épp 10 cs-s szélben 9 cs-val haladunk jó irányba. Ez már maga a gyönyörűség.

“Déjà vu” élményénem van. Pont olyanok a felhők, a változások, ahogy a szél szivárog le, mint a St Heléna magasnyomásban volt lefelé. Csak pár fokkal hidegebb van itt a jéghatáron a vijjogó 50-esek birodalmában.

Amíg süt a nap, addig kellemes az idő, de ahogy elbújik egy felhő mögé vagy lemegy, azonnal hideg van. Ebben érződik a jégzóna közelsége.
Tegnap este egy ideig úgy hittük, már elszabadulunk azzal a széllel, de az is elhalt, mint a többi. C éjszaka minden vitorlát, minden verzióban felhúzott, csak percekre haladt, aztán csattogás megint.

Most én vagyok megint, de ugyanazt örököltem, ami eddig volt, a semmit. Tegnap legalább sütött a nap. Most szürke, nyirkos, hideg  minden. Ahogy elnézem az előjelzést, hétfőig nem is ígér semmi biztatót. Péntek van!

17 30 UTC-kor a pozíciónk 51° 21,8′ S, 149° 52,4′ W,

(ps: sajnos oda-nem-figyelésből a hosszúságokat 03 03 tól, ami a dátumvonal átlépése óta W. ” még mindíg E-nek küldtem, köszönöm, ha azóta javítottátok)