“Az éjszaka nagyobbik részét ismét átengedtük az ördögnek, bár nem tartoztunk vele, sem neki, sem másnak. Elvette, már sokadszor. C végig küzdötte semmiért a 4 óráját. Az egyetlen hasznos talán az a zivatar lehetett, amiben hallottam, hogy szappanozza magát és tobzódik a friss vízben.”

01.24. 04 00 GMT, reggel.

Időjárás, szélelőrejelzés, úttervezés,  – ha van szél. Naponta kétszer, a legrészletesebb amerikai időjárási adatokat vesszük le, amik nagyon precízen követik az általuk látható szeleket. A teljesen lokális pedig senki számára nem látható, csak mi éljük meg itt, mondjuk elkaphatjuk egy kóbor felhő szelét, de gyakori a több zivatarfelhő által kialakított állapot. Kihozzuk a helyzetből, ami kihozható, de néha sakk-matt, semmit nem tudunk kalkulálni a félórás jelenségekkel, de ahogy csak tudjuk, a lehető legjobban megvitorlázzuk.
Csak a szinoptikus, tehát a nagyobb kiterjedésű, műholdról érzékelhető időjárási viszonyok által keltett szelek kalkulálhatóak, ezeket modellezi a Ugrib és teszi elérhetővé.

Mi most a St Helena állandó és az egész déli Atlanti-óceánt befolyásoló magasnyomású terület hatás-zónájában vagyunk és olyan mini, magasnyomású buborékok között bujkálunk, amik óráról órára változnak és alakítják a szeleket is. Időnként 10 mérfölddel odébb lenni teljesen más lehetőségeket jelent. Nincs velünk baj, jól tudunk együtt dolgozni és ha az idegőrlő órák miatt valami feszültség keletkezik bennünk, kitárgyaljuk és túllépünk rajta. Jó társam mindenben Conrad, egyre jobban összecsiszolódnak a reflexeink, tudjuk, mit várhatunk a másiktól és a közös munkától. Készek vagyunk a déli menetelésre és igyekszünk a hajót is megfelelően felkészíteni. Olyan vitorláink, amik eddig nem voltak, ezután sem lesznek, pl. az A6, de abból főzünk, ami van.

Most éppen, amíg írok, egy akkora felhő ugráltat, mint az öklöm és legalább fél óráig érzem a hatását a szélen, irányban, erőben.

Eszem, iszom eleget és jó kondiban vagyok. Persze, amikor a vitorlacserékről ír az ember, az csak egy infó, de a valóságban minden vitorlacsere legalább 20 perces intenzív edzés, fizikai munka. Vannak napszakok, amikor nincs ideje az izzadtságnak leszáradni az emberről, jön a következő. Ma délután egy felhő 2 órán át dolgoztatott bennünket és a végén ugyanazzal az állítással mentünk tovább, csak elpuffantottunk közben 1500 kalóriát.

ps: ma  C lesz a BWR live-ban…

01.23. 09 00 GMT, reggel.

Remélem, hogy otthon nincs olyan hideg, mint amilyen meleg itt van. Az éjszaka nagyobbik részét ismét átengedtük az ördögnek, bár nem tartoztunk vele, sem neki, sem másnak. Elvette, már sokadszor. C végig küzdötte semmiért a 4 óráját. Az egyetlen hasznos talán az a zivatar lehetett, amiben hallottam, hogy szappanozza magát és tobzódik a friss vízben. Haladni viszont semmit sem haladtunk, de legalább csattogott minden.

Előtte, már az én időmben erősen legyengült a szél, csak időnként állt ki a gennaker, többnyire lógott a tőkesúllyal szél alá döntött hajó árbocáról. Addig is frusztráló volt az élmény, utána még inkább. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a hangnem, amit C megengedett magának váltás után. Elvileg már elment aludni, de akkora feszültség lehetett benne, hogy ki – ki ugrált a kormányállásba …Végül elcsendesedett.

Muszáj volt a “zoknit” lehúzni egy időre a gennakerre, mert mindenfelől  másodperces szellentések jöttek és rálebbentették a kötélzetre, ezért voltam óvatos.
Egy félóra himbálódzás után stabilizálódott eleinte 4, aztán 5 cs-s szél, később több. A2 zokni vissza az árboccsúcsba és ismét üdítően haladunk. 10 – 14 cs-s szinoptikus szél fúj, 10 – 12 cs-val haladunk vele.
Száz ágra süt a nap, most nyoma sincs zivatarfellegeknek.

Találtam egy jó kis “gondolkodó pózt” a kormány összekötő rúdon és mélyen elmerültem a gondolataimban, miközben egyik kezemmel a farkorlát kötelébe kapaszkodom, a másikkal egy tekercs papírt szorongatok, süt rám a nap és látom a mûszereket. Multifunkcionális hely.

Mára megjött utunk legmelegebb napja, aszfaltolvasztónak mondanánk otthon, itt csak a fedélzetet olvasztja, de nemhogy mezítláb nem lehet rajta lenni, de cipőben sem. Sem kint, sem bent nem lehet létezni, olvadunk mindketten. Még ha fújna valami szél, csak javítana rajta, de ez ami van, még arra sem elég, hogy huzatot csináljunk.

Reggeli: egy pohár hosszú feketekávé, margarinos – lekváros kenyérrel. C-nek annyira mások az étkezési szokásai, hogy ez biztosan nem konfliktusforrás.Nem számoljuk a vízfogyasztást, de jelentős, nekem biztos van 6 liter.

Tegnap óta az A2 van fent, így 600 m2 visz bennünket, egyébként bámulatos módon. A vízen nem látszó szeleket tudjunk hasznosítani, csak ennek köszönhetjük, hogy egyáltalán haladunk.
Ahányszor levesszük az időjárási előjelzést és lefuttatjuk a routingot, annyiszor vezet bennünket más felé. Egyben mindegyik biztos, hogy nincs szél. Már két napja azt látjuk, hogy még két nap és lesz. Azóta leszenvedtünk vagy 300 SM-et és még mindig két nap. A mostani kép szerint tényleg le kellene küzdenünk még 200 SM-et délnek, különben még napokra bent ragadunk. Ma de. néhány óráig igen kellemesen haladtunk, volt 8 – 10 cs-s szelünk. Ilyen periódusok kellenének még, és akkor összejöhet.

Ma kidobtuk az UNESCO által támogatott program tengerkutató szondáját. Embernagyságú darab, leplombálva várta a zöld jelzést a hajóban, idáig nem nyúlhattunk hozzá. Most levélben megkaptuk azt a jelszót, amit ráírva, lefényképezve kicsomagolhattuk, beüzemeltük és behajítottuk a vízbe. Úszik egy ideig, felveszi a kutatóbázissal a műholdas kapcsolatot, majd lemerül először 1000 m-re, megmér mindent majd tovább merül 2000 m-re. Ha elvégezte a dolgát, feljön és leadja az infókat, majd addig sodródik, amíg vagy megtalálják, vagy dolga végeztével megsemmisül. Az óceánok melegedését és annak következményeit tanulmányozzák általa.

Ennyit tettünk, tehettünk most a tudományért és boldogok lehetünk, hogy ezekben a tehetelen órákban hasznosat cselekedhettünk a világnak.