01.17. 09 00 GMT, Reggel C, a maga határozott módján elrikkantja magát: –Nnnandor! Ugrok. – Váltás? – kérdezem. – Az is, de folyatunk!!!
Tegnap este, mikor ágyba dőltem, lötyögést hallottam a tőkesúly felől, belülről. Mászok, megnézem, víz lötyög a recovery alatt. Ez a darab a hydraulika átellenes oldalán lévő rögzítő rúd, biztonság esetére. Nem sokat töröm a fejem, kiszedek egy vödör vizet szivaccsal, majd vissza az ágyba. Alig alszom el, ismét: – Nnnandor!

Ugrok, 18 csomós szél kint, felsodorjuk a C0-t (kód zéró- az orrsudárról a topra megy, az árboc mögé ér, könnyû, élesszeles vitorla). A többit már megcsinálja C.
Szóval most reggel még nagyobb a lötyögés a recovery alatt, kiszedünk 4 vödör vizet és azon agyalunk, hogy honnét jön, mert ennyi víz, ilyen rövid idő alatt nem vicces. Lelki szemeink előtt már vadul sikaflex-ezünk. Billegetjük a tőkesúlyt minden irányban, de alá nem látunk. Benyúlok a camerával, csinálok pár fotót a gumiharangról. Nem látszik rajta semmi rossz.

– Talán a vízkészítő köldökzsinórja folyat, mondom.

– Az nem lehet – válaszol határozottan C – tegnap szigeteltem le mindent, mikor átnéztem. OK.

Szárazra kiszedtem minden vizet, elzártam a vízkészítő beszívó csapját és most várok.

Reggel, 07 30 GMT-kor átléptük az Egyenlítőt. Még semmi ceremoniális, talán majd később megeszünk rá egy csokit. Marcel Van Trieste (a BWR felkért meteorológusa) azt írja nekünk, hogy valahol a 03 00 S után találunk erősebb szeleket. Az még másfél nap.
Kétszer is utolért bennünket a doldrums (egyenlítői szélcsendes övezet). Kijöttünk belőle, trade szelekkel vitorláztunk fél napokat D-nek, aztán éjszakára ugyanolyan viszonyok között találtuk magunkat, zivatarfellegek, zavart szelek között ismét. Most épp belassultunk, bár ismét trade jellege van mindennek az égen, csak egy zivatar van alakulóban szél felől.

Nem folyatunk, tehát – hál’ Istennek – a vízkészítőből jött a víz.

Az egyenlítői ajándékcsokorban zippelve kaptam a hajósoktól és másoktól néhány internetes kommentet. Köszönjük a jókat mindenkinek, remélem jót tesznek velünk. Szóval, lehet a gennaker alá bizonyos esetekben stay-t húzni, tehát három vitorlával menni, de az esetek többségében csak látványelem a harmadik vitorla. Amit húz a stay, azt elveszi a gennakertől. Nagyon kifújt középszél esetén lehet hasznos.

B. Ádám szerint hiányzik a repertoárunkból az A4-es gennaker. Szerintem, ami hiányzik, az inkább az A6-os, tehát a frakcióba menő erős-szeles, 155 – 160°-os TWA-n, 23 – 33 cs-s szélre. Jól húz, nem forgat, nem dönt. Ezzel lehet erős szélben könnyen futni nagy teljesítményeket, csak nem gondoltam, hogy ilyen hosszan lesz rá szükség. A többi már csak pénz kérdése, még van néhány dolog, ami hiányzik (Az A4-es vitorla a topra megy, csak laposabb, kisebb, erős befújásokban jobban dönt és felnyomja a hajót). A MACIF állítólag több mint 20 vitorlát gyártatott a Vendée Globe előtt, mind letesztelték, bevitorlázták, aztán kiválasztották azt a 10-et, amit végül elvittek a versenyre.

Van új a nap alatt, ilyet még nem láttam. Jobbra, szél alatt, kellemes, passzátos fellegek, balra, szél felől tipikus szélcsendes zivatarok. Az egyik előtt épp elmentünk pár mérfölddel, az már kimerülőben, kizuhogott a terhe, de a másik balra, előttünk még most szívja magát, egyre feketébb. Az lehet, hogy megmos bennünket. Csak ezt a kevés szelet el ne mossa!
Végül átsöpört előttünk. Jött, bebőgött, vitorlacserék, aztán csönd. Elmosta. Egy óra múltán 5 cs-s szelünk van ismét és 5 cs-val haladunk. Mindennek örülünk, ami előre visz.

Most, hogy ilyen meleg lett, legalább 10 L vizet fogyasztunk ketten, naponta.
Déltájban kezdtek a fellegek átalakulni cumulunimbusszá, ami jó jel, mert ezeknél már nem a felleg tolja a szelet, hanem azért alakulnak, mert más szél tolja őket. Ez történt. Du 2 körül, egy ilyen felleg megtolt minket is, aztán megmaradt a szél mögötte. A C0-t elcsomagoltuk a táskájába, most itt “ballaszt” bal hátul. Eleinte mentünk a solenttel, de az meg kevésnek bizonyult, így a J1 került föl (nagy orrvitorla, a hajó orrától az árboc tetejébe megy fel, csak az árboc vonaláig tart, besodorható, levehető).

12 cs-s szélben 12 cs a sebességünk, jó irányba. Hurrá! Most érzem úgy, hogy kiszabadultunk.

Örömömben nekiálltam meglaminálni a jobb oldali kormánytámasz végeit. Úgy érzem ez később csak nehezebb lenne, bár így sem volt egyszerû, de legalább nem volt már vizes. Megvan, egy óra alatt már meg is kötött a minimum 35°C -os melegben.
Meglepően hosszúak a nappalok. Nem tudom mennyire, de jelentősen megnyúltak az induláshoz képest. Ez a nap pl. már legalább egy hete tart, ideje kicsit pihenni mennem.

FN

Későbbi írások, riportok, naplóbejegyzésekben előrforduló vitorlanevek és a Fa Nándortól kapott leírásuk:

– Main, nagy vitorla, esetünkben 4 reff sorral,
– J1, a nagy orrvitorla, a hajó orrától az árboc tetejébe megy fel, csak az árboc vonaláig tart, besodorható, levehető,
– J2, ez a solent, a második bekötéstől a frakcióba megy, szintén az árbocig tart, besodorható de nem vehető le. Ez az egyetlen állandó merevítőre szerelt vitorla.
– J3, stay, erősszeles orrvitorla, fedélzeten hátrafelé a harmadik, árbocon lefelé szintén, árboc vonaláig tart, besodorható, levehető,
– J4, vihar orrvitorla, amire a mosolygóst festettük,
– Code 0, az orrsudárról a topra megy, az árboc mögé ér, könnyû, élesszeles vitorla,
– Reacher, v. A5, a hajó orráról a frakcióba megy, árboc mögé ér, fél, háromnegyed szeles v.,
– A2, a nagy, könnyûszeles gennaker, háromnegyed szeles balon, zoknival húzzuk fel, le,
– A3, kissebb, laposabb, erősebb gennaker, háromnegyed szeles, besodorható, középszélre