Spirit of Hungary – Fa Nándor kormányos naplója BWR 2015. 01.04.
……Hosszú út, elképesztően sok munka van abban, hogy most itt vagyunk, versenyben. Épp elindultunk és van előttünk még legalább 85 – 90 nap, bármi lehetséges.
01.04.
Az is, hogy az Alborán-on töltünk egy hetet. Gondolom minden 50. évben van hasonló időjárás errefelé, de minket megtalált éppen. Az mindenféleképpen előnye a hosszú szélcsendnek, hogy döghullámzás sincs, nemigen csattognak a vitorlák. Néha egy elmenő hajó hullámai megmozgatnak bennünket, amúgy csend. Szerencsére éppen délre vagyunk a hajózási úttól, így nem kall állandóan menekülnünk. Látom, ahogyan megy a vonat mindkét irányban fölöttünk 1 – 10 mérfölddel. Nehéz eldönteni, hogy miből úszik itt több. Nagy vasak, vagy apró műanyagok. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért rengeteg a delfin. Amíg volt sebességünk odajöttek a hajóhoz, ha állunk – többnyire állunk – csak elmennek egykedvűen mellettünk. Azt hiszem ők is jobban kedvelik a szelesebb, hullámos felszínt.
A rajt óta valahogy még nem jutott eszünkbe, hogy új év van, pedig már 2015 van.
Mindkettőnk idegeit kikezdi a tehetetlen, frusztráció, csak én kevésbé mutatom ki. Pihenőben néha arra ébredek, hogy Conrad fennhangon mondja a magáét, ami persze nem tűri a leírást. Eleinte azt hittem telefonál, olyan folyamatos, egész mondatos helyzetelemzéseket adott kellő fűszerezéssel, de csak magában beszélt.
Volt néhány csörténk is, nehezen tűri ebben az állapotában, hogy ne az történjen, amit ő akar. Eddig még mindig kibeszéléssel és egy mosoly szerűvel, néha kézfogással zártuk vitáinkat. Ő is domináns egyéniség, értem és megértem. Szükség van és lesz a toleranciámra, hogy ne ugorjak minden provokációra, mert úgy nehéz lesz három hónapig.
Attól függetlenül, hogy hol állunk a mezőnyben, ha megindul a hajó, azonnal kisimulnak a pszichológiai hullámok. Úgy látom a mezőny pozícióiból, hogy a WAW éppen a gibraltári szorosban fagyott be, ami persze még velünk is előfordulhat. A többiek már nem léteznek a számunkra, ők már az óceánon vannak, megkezdték a versenyt.
Harmadik napja nézegetjük a dél-spanyol sierra akármi havas csúcsait, alig mozdulnak. Éjszaka megfagyok 6 réteg ruhában, csorog mindenről a víz, ahogy kisüt a nap, fehér trikóra van szükség, hogy ne égessen le. Ha belegondolok január van, tél, nem is olyan rossz.
Legalább napi másfél óra motorral történő töltésre van szükség, a hydro-generátort csak áztatjuk, ugyanakkor fogyasztás van, akármennyire vigyázunk mindennel. A navigáció, kommunikáció, computer mennek, néha a pilot is.
Ezek a liofilizált ételek nagyon praktikusak, könnyen, gyorsan készek, be lehet lapátolni, de eddig egyikért sem mennék be egy étterembe. Nekem napi 2 zacskóm van, C-nak 3 – ő vega, neki több kell – de eddig jó, ha egyet megettem naponta. Valahogy a gasztronómia még nem jelent meg az életünkben. Így a negyedik napon alig tudnám megmondani, hogy mit ettem eddig. Egyedül a Lili szendvicseire emlékszem, amiket még a rajt napjára csomagolt nekünk. Finomak voltak Kicsim!
Ma először kiültem a korlátra, illetve megérlelődött bennem, hogy zoknit mosok.
Du. 17.45 UTC
Kimostam.
Fél nap reménytelen billegés és vitorla cserék után így este felé jött egy É-Ny-i bríz, kb 5-6 csomó és most nagyvitorlával és nagy genuával finoman csusszanunk Ny-DNy irányban, Souk-El-Arba-Des -Beni-Hassani felé. Világos, nem?