Fa Nándor Naplója – részletek a 01.18 – 19-i bejegyzésekből. 09 30 GMT “Bár még reggel van, de már meleg. Tegnap este már lefújt a K-DK-i passzát, de nem akartam elkiabálni, mert már kétszer hittük azt korábban is. Eleinte 12 – 13 cs. nagyvitorla + J1, klasszul vitték a hajót. Először csak a tőkesúly ki, uszony le….ahogy a szél finoman növekedett, éreztük, hogy valami választ még kell adni, tehát a felmérés óta először, feltöltöttem a szél felőli vízballasztot is… 01.19. este: Csinálok azért egy jó mézes teát és kiülök gyönyörködni a Dél Keresztjében…”

Fa Nándor:  “01.19. 03 30 GMT, éjszaka Az egyenlítői átkelési koncentráció után levettünk ma egy nagyobb területre és több napra szóló előjelzést, ami érdekes ábrát mutat az elkövetkezendő 3 – 4 napra. A vezető hajók, beleértem a GAES-t is, egy nekik igen kedvező, de szűk szélcsíkkal meg tudnak lépni D-K-nek, de a többiek kicsit beragadnak. A RENAULT kockáztat és K felé keresi a kiutat, de ott nagyon meg lehet állni is. A St Helena magasnyomás megkéri a vámot mindenkitől, aki arra téved, még akkor is, ha jónak látszik. A másik két hajó D-DNy-nak tart, arra remélnek több és előnyösebb szelet. A mi szempontunkból ez néhány napig, amíg még a passzátban haladunk lefelé kedvező, biztosan közelítünk az előttünk haladókhoz, de aztán nekünk is keresgélni kell majd az átjárást a Ny-i szelek felé. Azt remélem, hogy az alatt a 3 nap alatt, amíg odaérünk, majd valami változik és egyszerűbb lesz a képlet.

Jelenleg 13 – 16 cs-s szél fúj 110°-os TWA-ról, amiben 12 -15 cs-val haladunk. Nagyvitorla, J1 van fenn. Tipikus passzátos a kép, még éjszaka is, a lehető legszimplább naplementékkel. Semmi szín, semmi abból, amire emlékeztem. Így nehéz nosztalgiázni!
Csinálok azért egy jó mézes teát és kiülök gyönyörködni a Dél Keresztjében, elszürcsölgetve Pétertől és Hajnitól kapott, illatos virágokkal nekem kevertetett, tengerészcsíkos csomagban hozott teáját az otthonról hozott, kedvenc pákozdi Szomor-mézemmel.

11.00. GMT
Arra ébredtem, hogy C fekvőtámaszozik mellettem a kabinban. Ki maga! Mit keres itt!? rivallok rá. 🙂 Úgy érzi, hogy kevés a munka és elpuhul. – Ne aggódj, rövidesen lesz elég feladat, inkább tartalékolj, mint pazarolod az energiáidat – mondom neki, inkább magamra gondolva persze, mint rá. Anno én is ezt csináltam. Mikor C elmegy aludni, én is guggolok párat, a lábaim kevesebbet dolgoznak a megszokottnál. Még el sem kezdtem, már légszomjam lett. Súlyos!

Rakodás, felszerelések elhelyezésének ésszerűsítése a hajóban – ez most a program. A szerszámokat, pótanyagokat igyekszem úgy elrakni, hogy meg is találjam, de útban se legyenek. Sok minden úgy van még, ahogy belapátoltuk indulás előtt.  Egy hét múlva már lesz ennek fontossága.

Kint éget a nap, bent fullasztó a klíma. Mire hozzászokunk, megint hideg lesz. Egyenlőre nem sok madár van körülöttünk. Egy kitartóan követett bennünket egész nap. Aggódtam, mert az árboc fölött körözött állandóan, féltem, hogy le akar majd szállni az érzékeny jeladók, antennák közé, ahol egy ilyen 4 – 6 kg-os madár nagy károkat tud okozni. Karcsú, nyurga termet, szürke tollazat barnás foltokkal a hátán, kékes-szürke szemek. Aztán rájöttem, hogy csak az általunk megriasztott halakra vadászik. 15 – 20 m-en becsukja a szárnyait és slutty, zuhanó támadás a vízbe! Gyönyörü teremtés! Aztán egy tudományos megállapítás jut az eszembe, hogy madarak nem pusztulnak el végelgyengülésben, nem érik meg.

F.N:  “01.18 09 30 GMT  Reacher és a C0 batyuban kint, hátul a fedélzeten, az összes többit fölhalmoztuk és rögzítettük a szél felőli oldalra az orrban. Fél órára elégedettek voltunk az állapottal, de ahogy a szél finoman növekedett, éreztük, hogy valami választ még kell adni, tehát a felmérés óta először, feltöltöttem a szél felőli vízballasztot is. Még sohasem használtam ezt az oldali ballasztot, nem volt rá szükség. Pont az ilyen hosszú, egycsapásos menetekre építettem be, hogy kihasználjuk a szabályok adta limitet. A scoop kb. 5 perc alatt felnyomta a 450 l vizet és nagy örömömre nem folyatott sehol.

Már a 04° 18′ S, 29° 09 W-en vagyunk. Innét várhatólag 5 – 6 nap egycsapáson lefelé az út.
Ma talán egy kicsit ingerszegényebb napunk lesz, a tegnapi majd helyre teszi a mérleget. Nem igazán tudok jól öltözni. Ha azt veszem fel, ami jólesik, egy trikó, short, deck cipő, akkor pillanatok alatt elázom és vizesben vagyok egész nap. Ha vízhatlant húzok, az meg olyan mintha a szaunában ténferegnék, vagy síruhában dolgoznék. Csorog rólam a víz a ruha alatt. Egyébként attól meg is fáznék. Most amíg fedezékben vagyok, addig az első verzió, ha ki kell mennem dolgozni a zuhany alá, akkor beöltözöm. (Mindenképpen nyirkos minden, még az ágy és a hálózsák is.) Ha ugrani kell, akkor ugrok, ahogy vagyok.

Olyan emlékképek derengenek fel bennem erről a környékről, hogy ülök a kormányállásban, kezemben egy vörösboros teával és gyönyörködök a színpompás naplementében. Most vagy nincsenek naplementék, vagy nem vesszük észre a nagy menetelésben. Hja, boldog békeidők, pedig versenyben voltam akkor is. Mondom C-nek, néz rám, nem ért.

17.20 GMT
Reggel óta a J1 van fent ismét, a szél 10 – 12 cs, sebességünk 10 – 12 cs. Hibátlan napsütés, igen békés, de hatékony a menet, ha nem is gatyaszaggató. Örülök, hogy tegnap befejeztem a kitámasztókat, ma már nem tudtam volna megcsinálni, annyira fröccsös a menet. Ha nem tévedek nagyot, akkor a felzárkózásunkból sikerült 100 SM-et megmenteni az egyenlítőnél. Nem látok lehetőséget a nagy, látványos “come back”-re, de mindent megteszünk apróságokért is.

Indulás előtt valamikor beszélgettem az Alex-el az új hajó jelentette kockázatokról és mosolyogva emlékeztetett a szakállas leckére: “to finish first, first to finish!”. Elszorul a szívem, ahogy látom őket a brazil partok felé araszolni a térképen.

Itt még százágra süt a nap,  kifogástalanul tiszta az égből. Teljességgel ingerszegényre váltott a menet, de jól vagyunk és haladunk.”