2015. 01.07. kora reggel. Fa N: Igen sok minden történt az utolsó bejegyzés óta és nem volt idő az új események lejegyzésre…. Az előjelzés továbbra is É-i, erősödő szél, ami nekünk kiváló, jól haladunk a Kanáriak felé.
“Január 4-én hajnalban a marokkói partoknál jött egy erősödés, még mindig Ny-ról. Vitorlacserék, ásás szembeszélben. Sikerült – részben az irgalmatlan hajóforgalomnak köszönhetően, ami miatt nem akartam átvitorlázni a “sztrádán” – két igen pozitív csapást húznom, ami egészen közel vitt bennünket a szoros déli szikláihoz. Még dagadt a keblem a büszkeségtől, amikor láttam, hogy a következő csapások már igen hegyesre sikeredtek a trekingen. Kb 3 csomós szembeáramlásba érkeztünk, ami 25 fokot rontott a szögön.
Épp a reggeli váltásban voltunk, mikor ismét fordulni kellett volna, de annyira felpörgött a szél, hogy értelmetlenné vált. Egy gyönyörû ívben mentünk jó irányba az egyre déliesebb szélben, amí neki nem mentünk a gibraltári öböl Spanyol sarkának. Innétől ismét cirkálás a Tarifa fokig és még azon is túl, miután nem sérthettük meg a nagyhajóknak kijelölt zónát. Mire annyira kiértünk, hogy délnek fordulhattunk, legyengült a szél. Épp az est váltásban voltunk, el kellett dönteni, hogy mit vállalhatunk. Az enyhe Ny-ÉNy-it vagy D-it. A D-i mellett döntöttünk, így mentem pihenőre.
Végig az zakatolt az agyamban, ha megáll a szél a szoros kellős közepén, nemcsak ott állunk egy irgalmatlan nagyhajós össztűzben, hanem vissza visz az áramlás a szorosba.
Arra ébredtem, hogy C. többször fordul, kint nagy a munkazaj, dübögés. Kiugrottam, hátha segíteni kell. C. fülig érő mosollyal fogad, enyhe D-i szélben úszunk el épp Tanger előtt a túloldalon. Szoros kipipálva. Gyenge, változó szelekkel igyekeztünk D-Ny-nak minél messzebb az afrikai partoktól, ami híresen beragadós hely. Halászhajók, nagyhajók, csónakok, volt itt minden az éjszakában, az egyiken semmi fény, a másik akkora reflektorral villogtat, hogy percekig nem látok. Így megy hajnalig az egyre gyengülő szélben. Nem sokáig örülhettünk a kiszabadulásnak, ismét álltunk. Egy darabig még (!) elvagyok, de amikor valami irgalmatlan döghullámzás jön a partok felől és csörög, csattog minden, az uszony felső kicsi carbon ütközője kitépi az orrvitorlát egy féltenyérnyi helyen, ordítani kezdek. Elszakadt a húr, először indulás óta, pedig volt rá alkalom bőven. Akár büszke is lehetnék, hogy eddig bírtam.
Benne járunk a délutánban, mire megjön az a szél, aminek eddig is lennie kellett volna. A3-as gennaker fel, szívet melengetően robogunk bele az éjszakába. Mindkettőnknek fülig ér a szája, élvezzük a helyenként 17 csomós sebességet a 17 csomós szélben.
Ma hajnalra legyengült, felhúztuk az A2-es nagy gennakert, most is az van fenn.
12 cs-s szél, 11 cs-s sebesség. Még mindig nem rossz.
Az előjelzés továbbra is É-i, erősödő szél, ami nekünk kiváló, jól haladunk a Kanáriak felé, ahol a mezőny eleje jár.
Nem nagyon figyelem a pozíciókat, nem akarom mérgezni a lelkem. Kb 2 nap hátrányt gyûjtöttünk az Alboránon, még nem emésztettük meg és egyenlőre nincs is esélyünk a felzárkózásra.
Az egyenlítő lehet olyan hely, ahol visszanyerünk valamit, de arra is van esély, hogy még többet veszítsünk, az ott lutri.
Épp Casablanca magasságában vagyunk, 430 SM-ra Las Palmastól. 33,53 N, 010,06 W ”