“Ezek itt tényleg üvöltenek, de meg sem próbálunk visszabeszélni. Behúzott nyakkal suhanunk a frissen kapott télben. A hajóval való első ismerkedéseim alkalmával már a 15 csomós sebesség is frusztráló volt, főleg éjszaka…. 17 – 23 cs-val vágtatunk az éjszakában és bár fárasztó, mégis természetes…”

szerk: Hozzánk eljuttatott egy-két mértékadó hajós véleménye szerint, fölöslegesen teszünk közzé ennyi anyagot (?) mert ma már úgysem olvassa senki. Véleményük szerint az embereket kizárólag az eredmény és a fotók érdeklik. Miután a Spirit of Hungary weboldalnak alapvető célja minél több, az első kézből származó szakmai információk átadása, számunkra ez nem kétséges, de feltettünk a rövid kérdést más irányú hajós és más érdeklődő körökben is, ahonnan ellenkező véleményt kaptunk. A válaszadó nem-hajós, vagy hobbi hajós érdeklődőink szintén azt hangsúlyozták a felmerült kérdésre, hogy természetesen igen, ezzel kelnek, ezzel fekszenek, volt aki azt hangsúlyozta, hogy ő Spirit of Hungary oldal-függő lett, és még többet olvasnának ilyen tárgyszerű, autentikus leírásokat, onnan, exkluzíve a helyszínről –  ahol ilyen kondíciókkal, ilyen technikai megoldásokról, ilyen versenykörnyezetből még nem kaptak magyarként soha ilyen tartalmas, informatív beszámolót. Vannak nyugat-európai olvasóink, akik google fordítóval küldik a hozzászólásaikat – magyarul 🙂 Folytatjuk tehát a Fa Nándor naplójának közzétételét az érdeklődők számára. Hasznosíthatja minden érdeklődő olvasó kedvére tananyagként vagy kikapcsolódásként, íme:

Fa N. Napló: 01 29, 00 30 GMT

“10 körül elérkezett az idő, beöltöztünk, felkészültünk. Itt már nincsenek egyszerű manőverek, vitorlacserék, mindent megbeszélünk, felvázoljuk a cselekvési sorrendet és hajrá. Most először a nagyvitorla 2.reff le! volt a fő attrakció. Nem voltvkritikus, precíz, apró lépésekben kellő biztonsággal lejön. Az már melegebb volt, hogy az orrfedélzet ajtaját kinyissuk. Amennyire biztonságosan megtehető beejtünk hátszélre, így nagyobb vízmennyiség beszedése nélkül kihozzuk és felhúzzuk a stay-t, az erősszeles orrvitorlánkat. Egyenlőre felsodorva a helyén várja a bevetést, ami 30 cs felett elérkezik, még fél szélben is. Félóránként ellenőrzést kell tartani a kormányállásban, mert a vízborotva erősségû áradat kimossa a köteleket még a tartóhálóból is, aztán húzzuk magunk után. Csak az tudja, hogy mennyit fog vissza a hajón, aki már próbált egy 10 m-es kötelet visszahúzni 20 cs-s sebesség mellett. Két kéz, erőlködés.

A hajóval való első ismerkedéseim alkalmával már a 15 cs sebesség is frusztráló volt, főleg éjszaka. Most, míg írom ezeket a sorokat 17 – 23 cs-val vágtatunk az éjszakában és bár fárasztó, mégis természetes. Ez megy második napja. Sajnos meglett az eredménye a befolyt tengervíznek, ma reggelre megállt a tőkesúlyt vezérlő computer. Kinyitottuk, víz volt benne mindenütt. Kitakarítottuk, leellenőriztünk mindent és újra indítottuk. Ezt már nem tűrte, egyszerűen kiégett, elfüstölt. Most egy órával később még mindig az orromban a szaga.

Jelenleg a tőkesúly a jó oldalon kibillentve, manuálisan kezelhető. Perényi Peti segítségével (sat telefon) délutánra átszereltük a rendszert direktkapcsolással manuális vezérlésűre. Vállalható kompromisszum. Még így is egyszerűbb és könnyebb kezelni, mint annak idején a “Budapest” csörlőkkel , csigákkal mozgatott tőkesúlyát. Ha már benne voltunk, végig ellenőriztük a hajót, hol jön még be víz. Pár apróságot találtunk, azokat leszigeteltük.  A maradék elektronika már életbe vágó, nem ázhatnak el.

Mindezen szerelések közben kint néha 40 cs-s szél bömböl és 18 – 20 cs-val vágtatunk a nagyon megnövekedett hullámok között. Egyrészt hozzászokunk a viszonyokhoz, másrészt megbízhatóan viszi az automata pilot a hajót. Este felé, mikor már többedszer bőg ránk a 40 cs, C hív, vegyük le a reachert. Most biztosan nem kell és ne menjünk bele az éjszakába vele. Igaza volt, leszedtük becsomagoltuk és hátrahúztuk a cockpit mellé ballasztnak. Minden eddigin túltesznek az itteni hullámok, minden második a kormányállásban landol, rendkívül vizes a menet. Ha csak rá kell húzni vagy engedni valamelyik kötélre, be kell öltözni hozzá. Nem elég, hogy vizes, rendkívül hideg is lett. Elképesztő, hogy két nap alatt átsuhantunk a nyárból a télbe. Pár napja még azért rimánkodtunk, hogy legyen már egy kis szelünk, hát most van bőven.

Ismét éjszaka, én ügyelek. Nagyon nehéz vitorlával követni a szelet, 22 – 40 cs között ingadozik. Front szerű fellegek rohannak ijesztő sebességgel. Már a látványtól kedve támad az embernek reffelni, de uralkodunk magunkon, haladni kell. Rájöttem, a sail-chart a legkíméletlenebb hajcsár, közömbösen váltogatja a vitorlákat és ember legyen a talpán, aki fizikummal követni tudja.

Látótávolságban mentünk el a Gogh-sziget fölött, most egy darabig nem látunk semmit majd.

01 29 23 20 GMT-kor a pozíciónk 40° 25,8′ S, 08° 23,3′ W.”

(szerk. korrekció: Fa Nándor BWR TV videónyilatkozata kapcsán: Nándor a  nyilatkozatában arról beszélt, hogy 17 éve járt errefelé – természetesen nem kell bíróság előtt bizonygatnia hogy járt-e erre egyáltalán – de a 92-93-as Vendée Globe-ja volt az utólsó déli menete a Föld körül – szólóban, viszont 17 éve szállt ki az óceáni vitorlázásból)