“Vissza a városba”, ahol meleg van, nyugalom és fény. Török Ádám, Mini. Nem csak zene, hanem életérzés is, mentünk veled Ádám “messze” is, és “vissza a városba” is. Amit akkor kaptunk tőletek elkísér egész életemben. Most is itt van velem, éppen a “vissza a városba” van műsoron.
HÚSVÉTI HAJÓNAPLÓ: 04 05, 05 10, UT, éjszaka,
Vitorlázat ugyanaz, szél többé-kevésbé ugyanaz, hínár ugyanaz, a víz fél fokkal kevesebb, de még nem elég hideg ennek a szemétnek az eltűnéséhez. Ilyen egyszerűen nincs! Harmadik napja küzdünk vele és reménytelen, sokat elvesz tőlünk. Meggyőződésem, hogy ez a természet tévedése. Hollywood nyugodtan csinálhat egy rémfilmet ebből is.
Délelőtt. A szél picivel erősebb és a hullámok is hozzánőtek, de minden más változatlan. Haladunk, de kínkeserves, kirojtozza az idegeinket.
Némi fejtörés, kalkulálás után rájöttem, hogy pontosan ugyanannyit veszítek a megállásokkal, mintha hagyom az egyészet a fenébe, és cipeljük, amit elkerülhetetlenül kell. Amíg 9 cs fölött megyünk, addíg nem nyúlok hozzá. Ha már nagyobb csomagba összerekódik a hinár és nagyon fékez, akkor vagy magától lefordúl onnét, vagy majd akkor megállok. Ezek a bokrok nem nagyobbak egy leveses tányérnál, csak nagyon össze tudnak kapaszkodni, mintha tépőzár lenne. Egyet fölrakott valamelyik hullám a korlátra. Jól megnéztem, aztán otthagytam. Most ott kapaszkodik marhára a napon és percről percre kisebb lesz.
Muszály volt lereffelni a másodikat, nagyon sok volt már nyomásban, lobogott az egyész nagyvitorla. C szerint ilyenkor kiveszi a szabadságát, had lobogjon. Szerintem meg nem, mert a vitorlán ugyan nincs komoly terhelés ilyenkor, de a kocsikon igen, és a tetejében a lobogó vitorla szélellenállást jelent, míg ha kisebb, akkor meg húz. 19 cs volt nyomásban a 17 cs-s alapszélre. Szépen fölépült az óceán is tegnap óta. Kialakult egy 3 m-es hullámzás, szerencsére nem a pofozós típus, ezekre fel lehet menni, elég hosszúak.
Működik a “nem hínártalanítok” módszer. Beálltunk 9,5 cs körüli átlagra és azt tartjuk, néha 10 fölött is van.
Otthon, a kis balatoni hajómon a tőkesúly előtt van egy hínárvágó penge. Nem hosszabb, mint 6 cm és elég, sohasem áll meg rajta a semmi. Itt, az nem működne, mert nem pár szál gazt kell elmetélni, hanem kazlakat.
Visszajött a levágott flakonba pisilős időszak. Nem csak szembeszélben nem lehet, háttal is nehéz. A turbolens szelek permeteznek minden irányban.
Este. Zuhogós a menet, pihenni nem lehet, legfeljebb feküdni, de azt is csak nehezen, minden irányban kitámasztva. Cserében jól haladunk. Hínár még mindig van, de nem foglalkozom vele. C még időnként megáll, letolatja, én csak ritkán, ha nagyon lelassítja a hajót.
Ifjú korom nagy zenésze zakatolt egész délután a fülemben – elmentünk a koncertjeire bárhová -, énekelte reszelős hangján: messze, messze visz az út, és azt is, hogy: vissza a városba, ahol meleg van, nyugalom és fény, Török Ádám, Mini, imádtunk benneteket. Az nem csak zene volt, hanem életérzés is, mentünk veled Ádám “messze” is, és “vissza a városba” is. Amit akkor kaptunk tőletek, elkísér egész életemben. Most is itt van velem, éppen a “vissza a városba” van műsoron.
Vége a kánikulának. A víz ugyan még 23°C, de a levegő már hűvösebb, főleg éjszaka, öltözni kell. Sőt, vízhatlanba, mert ismét jönnek a nagyfröccsök. Ismét olyanok a viszonyok, amikor ez ember sokáig célozza a száját a kanállal, mert jó felé indul, de végül mellé megy. Most ez jön, eszem valamit.
04 05.-én, 21 00 UT-kor a pozíciónk 09° 07,2′ N, 032° 12,7′ W, víz 22,8°C,