Vendée Globe  
93 nap 22 óra 52 perc

Spirit of Hungary – Indai-óceáni Hajónapló Conrad Colmantól Február 04.

Pozíció: Valaholgy egy szürke óceán hatalmas rengetegébe veszve! Körülmények: Szürke. Szél: szembeszél. Előrejelzés: még több szembeszél. Kedélyállapot: nem lelkes.

A mai is egy ilyen nap volt, tele a nedves, a szürke és a sivár szürke végtelen változataival, és nem, hölgyeim, ez nem “A szürke 50 árnyalata”, amire érdemes beindulni!

Jelenleg egy döcögős tengeren pattogunk a szembeszélben, véletlenszerű instabil szelekkel, melyek legalább annyira gyorsak és izgalmasak mintha egy sánta öszvér által húzott szekéren ülnénk. A Spirit of Hungary is épp annyira élvezi a helyzetet, mint mi,  rácsapódik minden egyes hullámra, megmártva a decket egy-egy alkalmi pöffben. Volt egy izgalmas pillanatunk, egy hatalmas puffanás és váratlan helyzetet vett a hajó. Döntött tőkesúllyal, feltöltött ballaszttal, és az összes egy oldalra pakolt cuccunkkal – mely a teljesítményünk javítására egy oldalra lett átrakodva -, a hajó részegen fetrengett, a vitorlák meg az ellenkező oldalon. Ráengedtem a vitorlákra és áttettem őket a másik backstay-re (hátsó árboc merevítő), hogy megvédjem az árbocot, aztán lassan visszakeveredtünk jó irányba, és észrevettem, hogy a széljelzés teljesen értékelhetetlen volt. Az ütközés során lepöckölődött az egyik széljelző műszer az árbocról, így a földkerülő út hátralevő részére már csak egy van!

One of our guardians down here in the south©SpiritHu_CColman_DSC_0687 Albatross up close-1

One of our guardians down here in the south©SpiritHu_CColman_DSC_0687 Albatross up close-1

Hol Nándor, hol én, valamelyikőnk mindig készenlétben van és figyeljük az erősödéseket, hogy megelőzzük az ilyen kalandokat. A másik addig behozhatja az alvás-lemaradását, vagy hazai örömöket élvezhet. A nap viszonylag melegebb részében vettem egy szivacs-fürdőt, s Robert Louis Stevenson utazását olvasom a korall szigetek között, a Csendes-Óceánon trópusi részén. Mit nem adnék egy kókuszdióért!

A kevésbé trópusi Indiai Óceánon időnként három-négy vándor albatrosz kísér minket, néhány találóan Sooty Petrels-nek, kormos viharmadárnak nevezett madár társaságában (http://bit.ly/1I2uYjz), melyek fekete sziluettje gyönyörűen kirajzolódik a szürke égen. Az albatroszok időnként alacsonyan  szállva jönnek velünk, csak pár méterre a hajó hátuljától, és látszólag ezeket a vicces kis piros és sárga lényeket vizsgálják. Valószínűleg azon gondolkodnak, szívesen etetnék Edmondot a tojást, és Harry-t a fiókát pár hónapon keresztül, s bárcsak elrejtőzhetnének nálunk.

Első pillantásra óriási sirályoknak tűnnek, de gyönyörű arányaiknak köszönhetően képesek hosszú távokat szörfözni a szélben, szárnyuk végét pár inch-csel elhúzva egy-egy hullám fölött, fenséges körvonalaikkal könnyedén siklanak a haragos tenger felett. Privát repülő századunkat órákig is képes vagyok elnézegetni, nagyon értékelem a társaságukat ezeken a világ háta mögötti helyeken.