“Még nincs jó idő, de az óceán már 9,9°C. Átjöttünk egy 25 hajóból álló halászflottán, amelyek a Falkland környéki sekélyebb vizeket halásszák, többnyire távol-keleti hajók. Egyrészt érdekes ennyi kivilágított hajót látni az éjszakai óceánon, másrészt nagyon nem egyszerű biztonsággal átmenni közöttük. Rádióra nem válaszolnak, ők urak itt, csak kitérni lehet előlük. Radar, AIS megy, látunk és látnak bennünket.”

“03 18, 01 25 UT, Átjöttünk egy 25 hajóból álló halászflottán, amelyek a Falkland környéki sekélyebb vizeket halásszák, többnyire távol-keleti hajók. Egyrészt érdekes ennyi kivilágított hajót látni az éjszakai óceánon, másrészt nagyon nem egyszerû biztonsággal átmenni közöttük. Rádióra nem válaszolnak, ők urak itt, csak kitérni lehet előlük. Egy miatt nekünk is irányt kellett változtatni, amúgy gond nélkül megúsztuk és lassan kiérünk a mély víz fölé és itt már nem lesznek. Radar, AIS megy, látunk és látnak bennünket.

Tőlünk Ny-ra is van egy jelentős fényár az égen, vagy egy másik halászflotta, vagy fúrótornyok, szívják a Föld vérét. Más nem lehet, mert a szárazföld 360 SM ide. Amerre nézünk éjjel és nappal raboljuk a Planétát, de vajon mit adunk neki vissza.

Reggel: Továbbra is bal csapáson, most már kicsit jobban szorítjuk a szelet, 67° TWA, és ha lassabban is, de haladunk a jó irányba. Ahogy egyre följebb megyünk, a következő napokban kialakul alattunk egy markáns ciklon, aminek a bővebb szeleivel tudunk majd mélységet nyerni K felé, illetve ugyanebben a szélben hauzolva aztán irány É. Először persze, most kb 3 nap zötykölődés, a végén még annál is keményebb, amikor már utolér bennünket a ciklon szele, de még nem ejthetünk, ha nem akarunk kiesni belőle.

Még nincs jó idő, de az óceán már 9,9°C, a levegő annál is melegebb, miután északias szeleink föntről melegebb levegőt hoznak. Már nagyon vágyom egy igazi, vödrözős fürdésre, de az még 3 – 4 nap. Ha Bluff-tól kibírtam idáig, ezt már kibírom.

Döbbenetes számomra, hogy a tervezett üzemanyagon felül elhozott 50 liter tartalékból még mindig itt lötyög 10 liter az orrom előtt, kannában. A Horn fok előtti héten minden nap járattuk a motort 1,5 – 2 órát. Egyrészről annyira vad meneteink voltak, hogy óvtuk a hydro-t, másrészről a meleg motoron szárítottuk a zoknijainkat. Most hiányzik a tartályból annyi, hogy ezt a maradék 10 litert be tudom önteni és akkor 0 ponton vagyunk, mintha most indulnánk. Egyáltalán nem spóroltunk az energiával, mindig annyit fogyasztottunk, amennyire a normális üzemhez szükségünk volt.

Két dolog foglalkoztat egyre jobban a verseny utáni időszakra gondolva. Egyik a cégünk, ahol sok restanciát kell kivasalni. Másik, hogy valamilyen forrásból meg kell teremtenem a hajó átalakításának és versenyképesebbé tételének a költségvetését, ami sohasem egyszerű dolog a mi világunkban, de talán nem lehetetlen. Minden jelentősebb verseny tapasztalatainak összefüggésében az óceáni versenyhajókat jelentős korszerűsítésnek és a következő versenyre való felkészítésnek, újabb teszteknek vetnek alá. Ha megépíteni megtudtuk, akkor a továbbfejlesztése sem szabad, hogy gondot okozzon. Az is eldöntendő kérdés, hogy hol történjen mindez.

Éjszaka azon gondolkodtam, ha amúgy is néhány napig szorítjuk a szelet, akkor délelőtt le kell venni a reachert, ami fölsodorva még mindig ott van a hajó orrán. Fölösleges szélellenállás, és csak rángatja az árbocot, kerülgetjük a behúzó köteleit. Mire fölébredtem C leszedte, becsomagolta, hátravonszolta nyomatéknak. Így teljesüljön minden elképzelésem!

Vannak dolgok, megoldások, amikre C esküszik én meg nem, de kompromisszummal mindig megtaláljuk a közös nevezőt. Egyik ilyen a nem használatos vitorláknak a hátsó, oldalsó fedélzeten való tartása. Értem a VOR és GP hajók esetében, azokon van egy csapat, akik mozgatják ezeket, és a hajó úgy van kiépítve, hogy biztonságos rögzítési lehetőségeik vannak, illetve nem zavarja a működést. C szinte vallásszerűen hisz a hasznosságában. Én sem vitatom, de szólóvitorlázó lévén nekem túl sok feladattal, vonszolással, erőkifejtéssel jár, és mint láttuk még problémaforrás is lehet. Egyedül, egészen biztosan csak nagyon indokolt esetben fogok oda vitorlát cipelni. Mikor a Csendes óceánon majdnem elveszítettük így a J1-et, akkor behoztuk a kormányállásba a C0-t, nehogy hasonló sorsra jusson. Azóta is itt van, várja a következő bevetést, addig meg átlépkedünk rajta. A másik a kötelek összeszedésének a technikája. C nyolcasba szedi a kötelet, én úgy, mint a hegymászók, egy hurok jobbra, másik hurok balra folyamatosan. Az én módszeremmel rövidebb a csomag, nem lóg nagyon le a középkonzolról, ahol ezek a kötelek függesztve vannak, és nem gabalyodik, hurkolódik össze használatkor. C módszere általánosan használatos, mégis vannak vele hirtelen használatkor gondok és állandóan láb alatt van az alsó fele. C mindent átpakolna a hajó egyik oldalából a másikba, még a fogkefét is, ha csapáson megy a hajó. Én ennél kicsit megengedőbb vagyok, tőlem pl. az élelmiszeres táskák maradhatnak. Stb, apróságok.

Éjszaka tanulmányoztam a csillagos eget. Olyan tiszta, mintha a HUBL űrteleszkópról nézném. Ahogy ülök kint a fedezékben, kezemben egy teával, előttem merül el a horizont mögé kedvenc csillagképem, az Orion. Fölöttem érdekes szögben a tejút, végében a Dél Keresztje. A Kereszt az egyik legérdekesebb égi jelenség számomra. Amikor emelkedik a horizont fölé, nagy, impozáns és kiveri az ember szemét, de amikor már fönt van, szinte keresni kell, beleolvad a tejút csillag erdejébe. A hajnal úgy érkezik, hogy Keleten, a horizonton megjelenik egy narancssárga, fölötte türkiz csík, afölött nem sokkal az éppen elfogyó hold vékonyka sarlója, de vele látszik az égitest teljes gömbje is, még följebb a csillagok milliárdjai sziporkáznak. Szívbemarkolóan szép.
03 1.-án, 18 50 UT-kor a pozíciónk 46° 48′ S, 056° 18,9′ W”

2015 03 18 délelőtt

A Spirit of Hungary a Horn-fok kerülése után a Maire szoroson át folytatta a Barcelona World Race kétszemélyes földkerülő versenyt. Fa Nándor skipper és Conrad Colman co-skipper búcsút intve a Csendes óceánnak, a hetekig tartó jéghideg, Antarktisz közeli hajózási időszaknak, a hajók és hajósok egyaránt helyenként már embertelen terhelést jelentő déli-óceáni viszonyoknak, teljesítve  BWR földkerülő verseny három nevezetes fok kerülését – Cape Horn, Cape Leeuwin, és Good Hope navigációs pontok – megkezdte Atlanti óceáni útját Észak-Keletnek.

BWR info és meteo képek

BWR info és meteo képek 2015 03 18 reggel

Amint Fa Nándor naplójában olvashattunk: „ “Erről a másik planétáról, ahol hetek óta küzdöttünk, nem lehet egy vonal átszelésével kikerülni… olyan hullámok jönnek velünk szembe, hogy 5 métereket zuhanunk, baaaannngggg x minden 20 másodperc. Két zuhanás és ütés között rugalmasan leng a tőkesúly, iszonyú erők közlekednek a szerkezetben. Az áramlattal és a sekély vízzel jönnek szembe a hullámok, rövidek, meredekek, gyilkos erővel ütik a hajót.”

Spirit of Hungary -a Horn-fok utáni átkelés a Marie szoroson photo©spiritHu_SouthAtlantic_Marie_Strait 2015Marc16DSC_0954-1

további részletek Fa Nándor legutóbbi hajónaplójából, az Alanti óceánra áthajózva az első „hazafelé tartó” naplóbejegyzésből:

Fa Nándor Hajónapló Március 17.

“17 03 17, 10 00 UT, reggel, Ez a szél a Maire szorostól stabilan fúj, 280 – 290° -ról 22 – 32 cs. Jól hoz bennünket, tökéletes irányban, bár a hajóval szemben nem barátságos egyáltalán. Pihenőben, az ágyban, jegesen hideg, vizes matracomon, hálózsákomban, párnámon azt éltem át, amit a hajó. Minden egyes ütés a lelkemen csattan, ugyanúgy feszülnek az idegeim, mint a rendszer bármely eleme.

Hajnalban, még sötétben bevillant, hogy már nem a déli óceánokon vagyunk, itt lehetnek körülöttünk hajók. Bekapcsoltam a radart és 10 SM-es körzetben öt halászhajó vontatott körülöttünk. A világítást már C bekapcsolta, de számtalan példa mutatja, hogy halászok esetében az nem elég. Mostantól megy a radar, és az Echomax – aktív radar reflektor – ismét.

Délután, jó kemény széllel elsuhantunk Falkland mellett. Sok munkával követni kellett a szinte folyamatos változást irányban, erőben, miközben tartani kellett a távolságot is a szigettől a zátonyok miatt. Zuhogós a menet, erősebb a szél, mint amit vártunk, de így szokott lenni. Nincs más választásunk, mint remélünk és megyünk tovább.

Kijött Stanleyből egy nagy katonai szállító repülő, ment két kört körülöttünk, majd visszament. VHF-en beszéltünk velük, de csak az üdvözlés erejéig. Szerintem csináltak fotót, mert olyan módon repültek, ha igen, gondolom, majd megküldik a BWR-nek.

Összeszedtünk egy hatalmas csomag óriás hínárt a kormánnyal, legalább is ezt látjuk. Biztosan volt egy csomó a tőkesúlyon is, de azt nem látjuk, viszont érezzük, hogy nem úgy megy a hajó, ahogy ilyen szélben szokott. Felsodortuk a stay-t és kétszer is tolattunk a hullámok között, majd stay vissza és megyünk tovább. Most könnyebben fut a hajó, ahogy éppen felnézek a mûszerre 19 cs-val a 30 cs-s fél szélben.”

Jó utat, jól vitorlázható szeleket és segítő hullámokat kívánunk Barcelona felé. az “elsőbálos Mademoiselle Spirit of Hungary-nek, az SOH skippereknek és a flotta többi versenyzőjének !