“Penetráns haldögszagot éreztünk a kormányállásban, de nem találtuk a forrást. Aztán a bal oldali kötélzsák aljában megleltük a magyarázatot. Két marék krill.

UTC, helyi kb 10 ó. de. Végre olvasok megint. Invercargilban sikerült venni töltőt a tablethez, most mûködik és olvasok, ha az időjárás megengedi. Most éppen megengedi, így vagy olvasok, vagy tervezek. Rengeteg gondolat, megoldás kering a fejemben, amivel jobbá, gyorsabbá tehető a hajó, erről skicceket és hevenyészett számításokat végzek, amit szűkös lehetőségeim megengednek. Igazán élvezetes és hasznos elfoglaltság mindkettő.

Koradélután hauzoltunk, úgy látszott helyesnek. Órák óta megyünk délnek, de nem fordul a szél, csak a monitoron. Akkor most szerencse, hogy nem haladunk gyorsan.

Penetráns haldög-szagot éreztünk a kormányállásban, de nem találtuk a forrást. Aztán a bal oldali kötélzsák aljában megleltük a magyarázatot. Két marék krill. Volt, amelyik még élt, de a többség már bomlásban volt. Bálna sem szeretnék lenni, ha ezek az apró – 1,5 – 2 cm méretű rákok – lények lennének az egyetlen táplálékom. Sok vízzel, úgy, ahogy lemostuk őket, de a szag még egy ideig marad.
A homlokom és egyéb zúzódásaim begyógyultak, elmúltak. Már csak néhány érzékenyebb rész, mint a könyököm, térdem emlékeztetnek az árbocjárásra.

Szép napsütés volt délután, igazán fantáziadús felhőalakzatokkal. Kipakoltam matracot, hálózsákot, párnát, ruhákat, csizmát, mindent. Úgy nézett ki a kormányállás, mint egy zsibvásár, de, többé, kevésbé megszáradtak a dolgaim. Jó lesz majdnem száraz hálózsákba bújni, majdnem száraz párnára hajtani a fejem a majdnem száraz matracon.

Szinte élmény nézni, ahogy a Poujolat halad a térképen. Nem tudnak olyan irányba menni, hogy ne legyen optimális csatlakozásuk. 13 – 18 cs-s sebességgel vágtattak át a St. Heléna magasnyomás befolyása által rendesen csendes területeken. Szép búcsú ez a J.L.Cam-nak, ajándék menet. Talán a Teremtő is tudja, hogy ő most egy nagyon szép pályafutást koronáz meg ezzel.

Mi harmadik napja “pihenünk” itt nagy szerencsésen egy félóceánnyi magasnyomású rendszerben, ami meg itt nem szokott lenni. Néha egész jól haladunk – már ahhoz képest – néha megjelenik egy buborék a képben és megváltoznak a tendenciák. Ha holnap tényleg elérjük a déli szelet és elhúzunk vele, még szerencsésnek is gondolhatjuk magunkat. Csak négy napunkat vitte el.

Ma próbáltuk, illetve még próbáljuk a teljes nagyvitorlát használni, de annyira lelóg a boom hátsó sarka, hogy szembeszélben nem lehetséges behúzni középre. Az árboc tetején veszítünk 40 cm-t a csigákkal és nem is lehet másképp itt megoldani. Könnyű, bő szélben, mint most, felmertük húzni, oldalt nem ér el semmit, de ahogy élesedik, majd ismét le kell reffelni.”

Visszapillantó – hogyan állt össze az élelem azokból a részben a helyi üzletben vásárolt vegyes élelmiszerből és a már előre megrendelt, igen költséges, liofilizált – mélyhűtve szárított csomagokból, amelyeket Nándor és Conrad a trieszti indulásuk előtt, még otthonról egyeztetve rendeltek meg, majd a terjedelmes kartonondobozok egyenesen Barcelonába érkeztek. Az élelem adagok vízhatlan fóliázását és a napi adagok elosztását Conrad menyasszonya és minden tennivalóban támogató partnere, Clara Hirsch irányításával a VMSZ csapattagjai csomagolták – ahová pár perces hangfelvétel segítségével nyújtunk itt visszatekintést. A hangfelvételeken Szedlák-Kun Rubina és Bagyó Nóra (VMSZ) magyarul, Clara Hirsch és Conrad Colman angolul nyilatkozik az élelem összeállítás menetéről és a kiadagolás szempontjairól.