2015. Ápr. 2-án. a SPIRIT OF HUNGARY az ún. hazafelé úton sikeresen átkelt az Egyenlítőn.
AZ EGYENLÍTŐ VONALÁNAK METSZÉSE: 15 óra 53 perc UTC. A Barcelona World Race földkerülő versenyben megkerülve a Horn-fokot, a Spirit of Hungary visszafelé vezető útján eddig 92 nap 03 óra 53 perc telt el. A Fa Nándorral rögzített fedélzeti interjú (audio) magyar nyelven a Spirit of Hungary egyenlítői átkelése apropóján – a BWR mádia team közreműködésével készült.
A Fa Nándor videokonferencia-interjú film változata is megtekinthatő a BWR video csatornáján.
BWR INFO ÁPRILIS 3.
- Spirit of Hungary Imoca 60’ Ocean Masters BARCELONA WORLD RACE Atlantic ocean Atlantic ocean photo©Nandor Fa SOH
- BWR info 3rd APR 2015-04-03 – 15.16.57
- BWR info 3rd APR 2015-04-03 – 15.16.57
Fa Nándor április 3-i Hajónapló – feltöltés…
BWR INFO ÁPRILIS 2.
- Spirit of Hungary Atlantic Doldrums skipper_onboardphoto©FA_N_Atlantic_1stApr_GOPR1368
- BWR info 2nd Apr
- BWR info 2nd Apr
BWR napi hírek: Guillermo Altadillnak, a második helyezett NEUTROGENA hajó skipperének Fa Nándorról szóló elismerő mondatai a Barcelona World Race április 2-i élő közvetítésében hangoztak el, amelyet a BWR a nemzetközi hírlevelében tett közzé:
BWR hírlevél és BWR weboldal Hírek: A második helyezett spanyol szkipper Guillermo Altadill elismerően jellemezte Fa Nándort erős jelleméért, kiemelkedő energiájáért, és lelki erejéért, így tisztelegve a Spirit of Hungary eddigi teljesítménye előtt.
“Ő egy figyelemre méltó egyéniség. Az ő korában én biztos nem mondhatnám el magamról, hogy ennyi energiám lenne, mint neki. Maga tervezi, maga építi, most pedig a föld körül versenyez a hajójával.”
- Guillermo Altadill skipper of NEUTROGENA 2nd placed BWR 2014-15 ©BWR photo
- Spirit of Hungary BWR South Indian Ocean – close to Leeuwin ©SpiritHU_FA N_BRW_onboard_feb17_GOPR0890
BWR – Cape Horn/Horn-fok – Equator/ Egyenlítő telejesítmény adatok:
1/ Poujoulat 12d 19h57
2/ OPOO 14d 11h19
3/ Neutrogena 14d 20h06
4/ WAW 15d 00h23
5/ GAES 15d 07h26
6/ Spirit 17d 09h40
7/ Renault 17d 18h05
FA NÁNDOR EGYENLÍTŐI HAJÓNAPLÓJA Ápr. 2.
04 02, 11 40, UT, Beragadtunk. Nem kicsit, épp, hogy csak, hanem nagyon. Még az éjszaka beleszaladtunk egy elkerülhetetlen esőfelhőbe – több tíz mérföld átmérőben hasonló volt minden – radaron ameddig elláttunk mindenütt ugyanaz, és megálltunk, mint a szög. Csöndes eső, 0 szél, és körben teljesen befedett mindent a hínár. Ilyet még nem láttam. A tökéletes csapda.
Délelőtt még minden ugyanaz, bár mutat a műszer 3 – 5 cs-s szelet, de az a valóságban nincs, csak billeg a hajó, azt méri fönt. Rakom a vitorlákat jobbról balra és balról jobbra, mire elrendezem a köteleket, már a túloldalról mutatja, kezdhetem újra. Tudom, hogy becsap, mégis átrakom, hátha mozdulunk valamit. Néha elérem a 0,7 cs-t.
Egy órája, 8:30 UT-kor kezdett valóságos szél fújni, akkor viszont 3 perc alatt fölerősödött 20 cs-ra, nagy örömömre DNy-ról, így most háromnegyed szélben beindultunk. Szerencsére korábban a csattogás és a forgolódás miatt fölsodortam a J1-et és a solent van fenn, az most pont jó.
Eleinte úgy mentünk, mint egy folyami naszád, teljes gázzal, méter magas nyomdokvizet húzott a kormány a rárakódott hínár miatt, de nem volt szívem megállítani, hogy végre haladtunk. Végül muszály volt, nagyon lefékezett. Ilyenkor érezhetően lassúbbak vagyunk és azt sem volt szívem hagyni. Szóval megtolattam és mentünk tovább. Nem tartott tovább, mint 3 perc, és nagyon más érzés volt utána.
Annak, aki nem ismeri a tolatást, mint egyszerű manővert: egyszerűen fölfuttatom a hajót a szélig, ott megáll, és ha jól irányítom a kormánnyal, akkor úgy csúszik vissza, hogy ugyanazon az oldalon maradnak a vitorlák, fogják a szelet és indul tovább. Ha közben átfordul a másik csapásra, az olyan, mintha a garázsból kitolatva betolnám a szomszéd kukáját a virágágyásába. Kicsit kellemetlen, de nem nagy vész.
Az előjelzés szerint szembeszelünk van, de igazából semmink sem volt. A routing pötty ezzel a teoretikus széllel vágtat egy szép nagy Z vonalban, le a képernyőről, valahol már É-on. A pőtty a Z-nek már megtette az alsó vonalát, kb 40 SM-et, mikor mi még meg sem mozdultunk. Aztán jött a szelünk és levágva az egész kanyart a Z közepén utolértük a pöttyöt. Micsoda elégtétel!
Megkopott és elszakadt a csörlőnél a J1-es behúzónak a külső huzata. Kevlár-polyester keverék, erre fejlesztették és jó is, csak már sok benne a km. Most a másik szárat húztam oda helyette, amíg C megjavítja. Már dolgozik rajta. Én meg, így a helyi délutánban megyek és eszem valamit.
5 SM van az egyenlítőig! Mire megebédelek átugrunk rajta.
15 52 UT-kor átzökkentünk a vonalon, megkezdtük utunk utolsó “etapját”. C-nek ez volt a 7., nekem a 8. egyenlítő passzázsa. Már csak egy elnyújtott görbe itt az É-i Atlantin, és már otthon is vagyunk!
04 02.-án, 16 30 UT-kor a pozíciónk 00° 04,8′ N, 029° 52,5′ W, víz 24,6°C,
Fa Nándor Hajónapló: 04 01, 15 50, UT,
Egészen rendkívüli volt, ahogy átvágtattunk a Doldrums-on. Volt nekem már itt szerencsém ’92-ben lefelé menetben, amikor ugyanígy egy éjszaka alatt átsöpörtem a hírhedt “lóövön”. (Azért hívták a klipperek korában “lóöv”-nek, mert olyan hosszú ideig vesztegeltek itt a hajók, hogy elpusztultak közben a lovak, amiket a katonák vittek magukkal.)
Este megjelentek az égen előttünk a zivatarfellegek, biztos jeléül a felszálló légtömegeknek. Maga a jelenség nem egyéb, mint a DK-i és az ÉK-i légtömegek ütközése, ahogy felkényszerítik egymást, amire rásegít még az itteni nagyfokú felmelegedésből eredő termikus feláramlás is. Ebből egy amőbaszerűen változó szélességű sáv alakul ki, ahol az erősen feláramló, magas páratartalmú légtömekből zivatarok formájában visszahullik a víz. Ez a végtelen szélügyi állóháború a Föld forgásából és a nap hevéből táplálkozik, és miközben irdatlan energiák mozognak, a zivatarok és a föláramlás megölik a szelet.
Szóval, megjelentek a zivatarok és olyan szerencsésen szaladtunk be közéjük, hogy az egymás szelét fölerősítő áramlásba kerültünk, amibe 10 – 16 cs-s sebességgel tudtunk É felé vágtatni. Az éjszaka második felében és hajnalban ez a folyamat folytatódott, én voltam ügyeletben és nagyon élveztem, ahogy továbbra is visz a vonat bennünket. A radaron láttam alattunk és fölöttünk egy – egy óriási kiterjedésű zivatart, amik között vitt bennünket a huzat.
Bár a légtömegek fölfelé áramlanak, a zivatar esőcseppjei lefelé terelik a levegőt és így a két zivatar közé ékelődve elég ahhoz, hogy egy keskeny sávon elvigye azt, aki éppen ott van.
Hajnalra mögöttünk volt a Doldrums sávja, ami most és itt ilyen keskeny volt éppen. A már korábban emlegetett, de megállapíthatatlan előjelű ciklon szele éppen északról fúj, és a hagyományosan ÉK-i passzátszélnek nyoma sincs. Most éppen ÉK-nek tartunk jónéhány óráig, míg visszavált a szél és mehetünk majd az igazi É-ÉNy-i irányba. Talán holnap már ezen a csapáson leszünk.
Megnehezíti az életünket az-az irdatlan mennyiségû hinár, amit itt korábban még sohasem láttam. Úgy érzem magam, mintha a Sargasso tengeren lennék. Óriási szigetekbe verődött, de egyébként mindenfele úszkáló hinár rárakódik az tőkesúlyra, az uszonyra, a kormányra, hydro generátorra, mindenre. Kb félóránként megtolatunk, mert szinte megáll a hajó ettől a tömeggé rakódó bozóttól. Órákig megyünk így, mire ritkulni látszik a lecsó. Ugyan csak 6 – 8 cs-s szél fúj, de majdnem É-ot húzzuk vele, ami nagyon jó. Lopjuk a perceket a 0° szélesség felé.
Délután. Lassan, de biztosan, estére belevitorláztunk egy újabb zivatarzónába, de ez nem olyan, mint a múlt éjszakai volt. Ez frontszerű, minden eleme megvan a frontnak, de erről sem lehet tudni, hogy alacsony, vagy magas nyomású, mert a barométer meg sem mozdul. Az elmúlt percekben épp megtolt bennünket egy felhő 18 cs-s széllel, de látszott, hogy rövid életû, ezért csak beejtettünk, de nem cseréltük le a J1-et. 20 perc múltán ismét 11 – 12 cs fúj, de nagyon megbízhatatlan a környezet, maradunk talpon mindketten.
04 01.-én, 21 45 UT-kor a pozíciónk 01° 35,6′ S, 030° 14,6′ W, víz 25,4°C,