“…amíg a felhúzóval dolgoztunk visszaállt a szél 27 cs-ra, a SC (sails chart) szerint az A3-at kellene visszahúzni. Nézzük egymást, várjuk a másiktól a megerősítést bármelyik döntéshez. Marad a reacher …”

Fa Nándor – Hajónapló: 02 11, 04 10 UTC.

Este, mielőtt még pihenőre mentem volna felhúztuk az A2-t, annyira gyengélkedett a szél. Maradt is az éjszaka nagy részében, valamikor hajnalban riadtam némi fetrengésre, ugrottam és visszahúztuk az A3-at. Azóta biztonságosam haladunk szerény kacsázással, ahogy követjük az optimális szélszöget a nyomásokban, gyengülésekben. Erősödésben ejtés, el a széltőt mind hátszelesebb irányba, gyengülésben élesedés a szél felé. Most a szemnek és észnek kedvesebb 13 – 16 cs-s sebességekkel csusszanunk.

A reggeli kávém után már be kellett öltözni, bár nincs hideg, de ismét, végre fröccsös. Süt a nap!  Már amennyi és ameddíg. Itt pillanatok alatt besodródik valami pára tömeg a nap elé és már nem is látjuk egy darabig, vagy jó darabig.

Ma még sokáig futottunk az A3 alatt, de ahogy erősödött a szél, a végén már csak kézzel lehetett vezetni a hajót és úgy is nehezen. Nyomtuk egy darabig, míg végül 32 cs-nál stabilizálódott a szél, csere, jött a reacher. Vagyis jött volna, ha beakad fent a zár, de nem akadt be 7.-re sem. Tudtuk, hogy kicsit vastag a felhúzó kötél felső vége, nehezen megy bele a fenti veretbe. Terveztük vékonyítani, de végül korábban mûködött és így elfeledkeztünk róla. Most a tetejébe jól megszívta magát vízzel, vastag is és tapad is, nem fér be. Beáldoztuk az addigi csörlőzést, vissza a fedélzetre, kioperáltunk két pászmát a felső egy méterből – a felhúzónak a felső felén, amit már nem lát a csörlő, nincs külső védő körszövet, csak a lélek – és visszacsörlőztük. Ilyenkor a feléig felhúzzuk bicepszből, majd kb 200 tekerés a csörlőn és már ott is vagyunk, de most sem záródik. Még mindig vastag, újra vissza, de már olyan kusza a kritikus szakasz, hogy csak gyengíteni tudunk rajta, vékonyítani ne
m. Levágjuk a felső métert és elölről kezdjük a mûveletet. Most szép simára, vékonyra sikerül a visszafûzés, a veret tövében a bandázs -, vizes kötéllel nehéz dolgozni, pedig C profi, részben ezzel keresi a kenyerét -, újra fölsportoljuk a 80 kg-s vitorlát a 22 méter magasban lévő helyére és elsőre zár. A feszültséget fölváltja a mosoly, már nem foglalkozunk vele, hogy mennyit veszítettünk ez alatt az óra alatt.

Persze, amíg a felhúzóval dolgoztunk visszaállt a szél 27 cs-ra, a SC szerint az A3-at kellene visszahúzni. Nézzük egymást, várjuk a másiktól a megerősítést bármelyik döntéshez. Marad a reacher, döntöm el, nem szeretem, ha hülyét csinál belőlem egy tenyérnyi felhő – már ha elég közel teszed a kezed szemedhez. Helyes a döntés, mert mire bemegyünk, leszedjük a vízhatlant, már ismét 30 fölött fúj.

Azóta megvacsoráztunk, C elment pihenni és még mindig ugyanaz fúj, jól haladunk, 15-20 cs között. A következő napokra hasonló szelet várunk, csak holnap délelőtt érkezünk egy váltáshoz. Ha azon átérünk ismét pár nap gyors vitorlázás következik.

Csattogott egy kötél, kimentem rögzíteni,  jeges permetet vert az arcomba a szél, ameddig a szem ellát vastagon felhős minden.

02 11.-én, 14 20 GMT-kor a pozíciónk 42° 51,7′ S, 067° 13,6 E. Mára ennyi, C alszik, én ügyelek.