06. 23. 09:20 UTC A mai nap sem az igazi robogásé, de azért haladtunk legalább annyit, amennyit a routing kirajzolt mekünk. Még mindíg nem az a szél… Árbocmászás is volt, némi dézsavűvel és egy cca 50 cm-es hátuszony….  felhúztuk az új, és új típusú C0-t és igazán gyönyörűen állt, kifogástalan méret és meggyőző húzóerő.

Ime a napló: Tegnap este végül meguntam, hogy “Kenyába” tartunk, hogy nem az a szél fúj, és nem arra megyünk, amerre kell. Leszereltük az A7-et és fölhúztuk a Code 0-t. Előzőleg persze le kellett hozni a felhúzóját az árboc tetejéből, ami a zötyögős hullámzás miatt nem volt egyszerű. Én mentem fel,  birkóztam az árboccal végig, oda, vissza, mindenáron le akart dobni. Közben realizáltam, hogy milyen élénken él bennem az a bizonyos árboc kaland, mikor lefejeltem a sínt és összevéreztem mindent a Barcelona World Race ominózus napján. Végül felhúztuk az új, és új típusú C0-t és igazán gyönyörűen állt, kifogástalan méret és meggyőző húzóerő. Ez az új vitorla csak a rigig tart, oda húzom, ahova a J2-t, így lehet vele éles szögben vitorlázni. Kisebb pár m2-el a korábbinál, picit mások a használhatósági limitjei, de az új szabályok szerint mindenképpen ez a helyes döntés. (ugyanis az új szabályok szerint a VG16-ra maximum 8 vitorlánk lehet, ezért összevontam a top-genuát a C0-al egy közös funkciójú vitorlába)

Egész éjszaka jól szolgált az új C0, gyengécske szelekben jó szögeket tudtunk jó sebességgel teljesíteni. Reggelre aztán – az előjelzésnek megfelelően – megállt a szél, és vele mi is. Motort indítottam, ami előre láthatólag kell is a következő 8 órában. Sötét, barátságtalan szürke fellegek alatt olaj sima vízen berregünk és haladunk 5,7 cs-val az Azoriak felé.

Almát rágcsálva beszélgetünk Patrickkal a kormányállásban, mikor a hajó mellet 30 méterrel kijön a vízből egy 50 cm-es hátuszony. Cápa a lelkem, de nem mutat magából többet, eltűnik, ahogy jött.

Jól működnek a vízkészítő berendezéseim, finom vizet kapunk aránylag rövid zakatolás árán. Ha mindkettő megy, 1 óra alatt megtelik a 20 l-es kanna. Korábban ugyanennyi energia befektetéssel klassz sósvizet készített, kiszűrte a hínárt és a halakat, mást nem. Visszaküldtem a gyártónak, csináltak valamit és most jók.

A GRIB (műholdas kapcsolattal letöltött időjárás előrejelzés file) szerint estig semmi, vagyis olyan mértékű szelek, ami a megvitorlázhatósági küszöb alatt van. Délelőtt tíz óra körül egy markáns vonalban kezdett kitisztulni az ég, és beszivárogni egy foltos kis szellő, de nem É-ról, ahonnét vártuk, hanem D – K -ről. Fél óra múltán már vidáman vitorláztunk 8 cs-val jó irányba.

Délutánig élveztük az ajándék szelet, aztán gyengült és fordult mögénk. C0 le, A2 föl, de mire átszerelünk, már annyira legyengül, hogy nem állt ki ez a könnyű vitorla sem. Mérgemben leszereltem volna, de pont megjelent tőlünk kb 150 méterrel egy kis csapat bálna, és amíg gyönyörködtünk bennük, kiállt a vitorla is. Rövid ideig egy irányba poroszkáltunk velük, aztán eltűntek, mi meg csordogáltunk tovább. Nemrég hauzoltunk és most Ny-nak araszolunk meg-meghaló lengénkkel. Csak remélem, hogy tényleg bejön az ígért É-i és mind jobb sebességgel haladunk Ny-nak.

17:50 GMT, 39° 46′ N, 022° 50,6′ W, minden rendben. Szóval ez volt itt a mai nap, és lassan véget ér ismét.

Spirit of Hungary – ott egy bálna – ©SOH_onboard photo /Atlantic ocean 2016 Jun/

SOH Imoca60 TRANS-ATLANTIC SALING 2016-06-24 tracking by SPOT

06. 21. 08-40 UTC, reggel,

Köd, szitáló eső, 300m látótávolság, 1024 mb légnyomás. Egy nagykiterjedésű magasnyomású anticiklon É-i sarkában vagyunk, mérföldekre attól a ponttól, ahol majd fordulunk ismét és megyünk az Azoriak felé. Délutántól napokig könnyű, bőszeles menetben leszünk, ami gyorsabb haladást ígér ennél a szembeszeles szakasznál, amit épp magunk mögött hagyunk.

A tíz napos időjárási előjelzéssel a routing elérte Newportot, ami azt feltételezi, hogy az előttünk kialakuló szélrendszerekkel ennyi idő alatt oda is érhetünk. Indulástól számítva két hét lenne, ami napokkal rövidebb, mint amit biztonságból terveztem.

A bálna látogatása óta semmi élet körülöttünk, sem vízi, sem légi.

délután,

Kifordultam. Abban a hitben, hogy ez már az a szél, amire vártunk és visz bennünket a szigetek felé. A 10 cs-ra gyengült szélben úgy gondoltam kireffelek, haladjunk is. Mire befejeztem, elrendeztem a köteleket 25 cs-ra erősödött és lepörgött 30 fokot. Akkor ez most mégsem az, reff vissza, fordulás vissza a nyugati irányra. Két órával később jött az, amire már azért nagyon vártunk, 4 nap szembeszél után.

Fordulás, kireffelés, most már nem fölöslegesen. Egy óra éles menet után hirtelen, egy percen belül 40 fokot fordul mögénk, azóta fél szélben haladunk. Szép, mégis gyors menet, bár még szembemegyünk a korábbi hullámzásnak és kicsit olyan érzésem van, mintha kinyitottuk volna a pofonos ládát.

Kevés kihagyással egyfolytában esik az eső, a hőmérséklet 16°C körül lehet.

17:10 GMT, 43° 22,5′ N, 017° 24,6′ W, minden rendben.

06. 22. reggel, 07:10 UTC  A felhők nem hazudnak. 
Tegnap egész nap gyors, élvezetes menetben voltunk. Befordult a szél az előjelzett É-i irányra és söpört bennünket 10 – 14 cs-val. Így volt estig, Itt most napokig egyenletes 10 cs-s északinak kellene fújni, de sajnos hajnalra legyengült 6 – 7 cs-ra. Ebben is haladunk, de csak 5 – 7 cs-val, ami kevesebb, mint a routing által kalkulált sebesség, és aggódom, hogy “lekéssük a csatlakozást” az Azoriaknál.

Elporoszkált mögöttünk egy hálót vontató halász, megnéztem az AIS-en, és 5 hasonló hajót láttam 30 SM-es körzetben, szerencsére már mind mögöttünk van. Itt 4000 méter mély az óceán, meglepő, hogy itt halásznak.

9 óra körül megjelent egy vékony kis gerenda előttünk, ami tapasztalataim szerint mindig jelent valamit a szélre nézve. Iránya ereje változik, esetleg mind a kettő. Most is ez történt, 13 cs fúj 350°-ról, ismét 10 cs fölött csusszanunk, és egyből jobban érzem magam. Én megörültem a sebességnek, Patrick meg annak, hogy most mégsem kell engem fölcsörlőzni az árboc tetejébe. Gyorsan visszabújt az ágyba folytatni furcsa álmát, amit még elmesélni sem tudott, olyan abszurd volt.

Mikor délután ledőltem kicsit pihenni, rövid idő után arra ébredtem, hogy csattognak a vitorlák. Karesz és Patrick azon tanakodnak, hogy mi a helyes út, merre kellene haladni. 5 cs-s szélben teljes hátszeles állásnál nem sok esély van másra, mint csattogásra. Patrick is rabja a routingnak. Mindent figyelembe véve, a felhőket is, nyugatnak fordítottam a hajót és most 5 cs-val haladunk Ny-nak. Végül is arra szeretnénk menni. Amúgy szépen kialakult egy magasnyomású buborék körülöttünk és nem is látszik elmozdulni a következő két napban. Valahogy ki kell menekülnünk innen, ami a legbiztatóbb irányban is – nyugatnak – legalább 80 mérföld. Most egy felhő gerenda felé haladunk, ami vagy tartogat némi szelet nekünk, vagy nem, hamarosan meglátjuk.
A felhők nem hazudnak. Itt nem a domborzat, nem a termik tevékenység alakítja őket, hanem csakis a szél. Jött, hasonlóan a délelőttihez, egy 12 cs-s szél É-ról, de sajnos csak rövidebb ideig maradt, mint elődje. Igaz, még fúj, de csöndesedik és lepörgött É-Ny-ra.
Amúgy jól ettünk és minden rendben a fedélzeten.

17:05 GMT, 40° 57,5′ N, 020° 30,7′ W, 875 SM LSdO óta.

06. 20. 11 00 GMT

Az éjszaka és a reggel gyönyörű tiszta volt, kék ég, telihold (majdnem), szépséges napkelte. Aztán valamikor délelőtt, szinte észrevétlenül befelhősödött. Patrick merő élvezetből ül a kormányrúd mellett és kézzel vezeti a hajót.

Kb két órája csapást váltottunk, most D – D-Ny-nak tartunk, amit késő délután ismét É – Ny-i követ majd. 250°-ról jön a szél, de nem elég arra figyelni, hogy pozitív csapáson maradjunk, hanem a szélfolyosót is követnünk kell, ne szaladjunk ki belőle.

Nem alakítottunk ki váltási rendet, alapvetően szólóvitorlázást csinálok, némi segítséggel. A srácok akkor pihennek, amikor akarnak, és akkor tesznek bármit, amikor tudnak. Váltják egymást a bal oldali ágyon, ennyi a kötöttség. Persze segítenek mindenben, ami néha jól is jön. Most így szembeszélben a csapásváltásokon és a reffeléseken kívül nincs más dolog.

Gyűlik a finomállítási, tuningolási jegyzék, amiket Newportra hagyok. Van néhány olyan is, amit meg lehet menet közben csinálni, majd, ha békésebb viszonyok közé kerülünk.

Összességében nagyon tetszik az új rig. Klasszul áll az árboc, szépek a vitorlák. Ami más, az a hang az állókötélzetből. Máskor és másképp zúg, mint a régi. Annak a hangjait akaratlanul is megtanultam már, ennek a hangjait még csak tanulmányozom.

Nem volt idő a műszerek finom kalibrálására, az most látványosan kijön, de nem igazán zavaró. Ha visszaértem LSdO-ba, majd meg kell csinálnunk.

Békés, szinte unalmas szembeszeles menet, bóbiskolunk Karesszal a cockpitben, mikor előjel nélkül felerősödik a szél 17 cs-ról 27 cs-ra. Erősen dőlve vágtat a hajó, beugrok a vízhatlan felsőmért, mire előkészítem a reffelést – 3 perc – már ismét 18 cs fúj, még 3 perc és 15 cs. Minden marad egyelőre a régiben, csak a bóbiskolásnak van vége.

Pont három napja indultunk, megtettünk 515 SM-et, ami a körülményekhez képest kielégítő.

Visszafordultunk a Ny-i irányra. Ezt mondta a routing is és fordult a szél is, most majdnem jó irányba megyünk. Ha hihetek az előjelzésnek, akkor ez a csapás még tovább fog fordulni, erősödik, aztán gyengül és É-ira fordul, és mi ismét fordulunk. Mindezt holnap délutánig.

(Spirit of HUN előzmények a korábbi bejegyzésekben olvashatók)