SOH77 Vendée’blog –  Spirit of Hungary és Fa Nándor tartósan a 8. helyen hajózik  –  az elméleti versenytáv 16%-a következik, látszólag csöndesebb vizeken, de a pöffök nem nyugszanak – Hirtelen kitört a kánikula, közel az Egyenlítő ! – VG live kapcsolás a fagyos Balatonról. 77 nap az óceánon

Ma kezdődik a VENDÉE GLOBE 12. hete SOH77

Atlanti-óceán 2017. Jan. 22. a Spirit of Hungary a 8. helyen hajózik a szóló-nonstop vitorlázóversenyen a föld körül – túl az elméleti versenytáv 86 %-án. Fa Nándor egyéni távolsági óceáni rekordja eddig 432 tmf=800 km. SOH77 Vendée’bloG – Nándor legutóbbi hajónaplója itt a képek alatt olvasható:

VG live kapcsolás a fagyos Balatonról, Nándor csopaki yachtklubjából, a KEREKED Vitorlásklubból – ide várjuk sat-telefonon Fa Nándort.

The Vendée LIVE of the 21st January / Vendée Globe by VendeeGlobeTV

Köszönet a VG LIVE média csapatának, a Vendée Globe közvetítésekből ma elköszönő Will Carsonnak – várjuk újra Andi Robertsont.

Fa Nándorral készült VG sat-telefon hangfelvételek itt visszahallgathatók:

Vendée Globe audios – recorded with Nándor Fa – direct from the ocean: VG Audios with NANDOR FA – replay available

Pillanatképek a VG hivatalos hajó-követés és statisztika oldalakról.

Fa Nándor hivatalos Facebook oldala: https://www.facebook.com/SpiritOfHungary

Vendée Globe hivatalos versenyoldal: http://www.vendeeglobe.org/en

(VG tracking & mobil app 3 D images)

---

SOH77 Hajónapló Jan. 21-én reggel,

Úgy tűnik az éjszakák tendenciózusan  két részre tagozódnak. Az első fele még az előző nap viszonyinak egyenes folytatása, a második fele valamilyen változás következtében új állapotokat hoz. A legtöbbször nincs túl nagy különbség a két kondíció között, de határozott és mást kíván a hajótól, főleg a vitorlázattól. Nagyvitorlával és a C1-el mentem bele az éjszakába, enyhén kibillentett tőkesúllyal. Arra riadtam, hogy 50°-ra dől a hajó, ugrok, de alig tudok kimenni a bejáraton, annyira dőlünk. Fölöttem egy óriási koromfekete felleget világít meg a hold fénye, 18 cs-val fúj, fetrengve rohanunk 17 cs-val. Gyorsan ráejtek a nagyvitorlára, majd az irányra, és kicsit könnyedébben szaladunk a felleg szelével. Nem tart tovább az egész 15 percnél, és már gyengül és fordul a szél. A felleg is robog tovább és én is kiszaladok alóla, lassan visszaérek az igazi szélbe, ami most új és erősebb az előzőnél. Várok kis ideig, hogy mi lesz az igazi, de ez annak tűnik, marad 13 – 14 cs K-ről.

Ez a frissebb szél C1-nek sok ezen a szögön, lecserélem a J2-re. Már óvatosabb vagyok, a C1 besodrásához beejtek 30°-ot, gyorsan ugyanitt kihúzom a J2-t is, és csak utána megyek vissza az irányra. Megnéztem a tackingen, összesen 0,3 mérföldet csúsztam el a manőverrel, de a biztonság bőven megér ennyit. Látom a vitorlákon a fáradás jeleit, főleg a J2-n. Fönt a teteje alatt pát méterrel a szegély és az anyag között van egy 20 – 30 cm-es szakadás, átlátok a résen. Ez egyértelműen a lobogásos, berregéses fáradás miatt van. Nem hiszem, hogy közvetlenül problémát okozzon, de vigyáznom kell rá, ne nőjön tovább. Ugyanilyet találtam a nagyvitorla alsó szegélyén is, amit meg a csattogások okoztak. Itt jól látom, hogy a tafetta, vagyis a takaró réteg szakadt el mindkét oldalon, a szerkezeti szálak ott vannak és tartanak. Fönt a J2-n ugyanez lehet, de azt nem látom jól még távcsővel sem. Ez az egyetlen orrvitorlám, amit leengedni sem lehet, nincs felhúzója, fönt meg van kötve. Amúgy sem tudnám javítani, nincs olyan anyagom, ami erre alkalmas, tehát vigyázok rá, amennyire lehet.

Most a nagyvitorla és a J2 vannak fent, 85°-os TWA-n haladok 12 – 13 cs-val. Még nem vagyok a passzát zónában, de kint minden olyan, mintha ott lennék. Igaz, már napok óta olyan, de ez a szél annak az óriási anticiklonnak a felsőági szele, ami alattam alakult ki. A passzát az nem helyi áramlás, azt a Föld forgása generálja és relatíve állandó. Ezek most valószínűleg, miután egy irányba igyekeznek, jól összekeverednek és ember, vagy program legyen a talpán, aki megkülönbözteti őket. Az én szempontomból mindegy, csak fújjon és vigyen. Ahogy figyelmesen nézem a széltérképet, úgy 350 SM-re, vagyis bő egynapi járásra van most tőlem a passzát széle.

Volt egy nagyszerű beszélgetésem a VG Live-val, benne otthon, a csopaki klubban megszervezett baráti és családi társasággal. Feleségem és kommunikációs menedzserem Irén szervezte lányaimmal vállvetve, és valami nagyon rendkívüli hangulat jött ki belőle. Fogalmam sincs, hogy otthon, illetve a VG stúdióban mit hallottak ki belőle, de nekem nagyon felemelő és energiát adó volt. Így a 70. nap után már minden apró morzsányi energia jól jön, és ez egy komoly dózis volt, köszönöm nektek.

Yehudi Menuhin hegedű játékát hallgatom, ami a zenén belül is egy külön világ, szintén azok közé a megfoghatatlan, elmagyarázhatatlan, képletekkel le nem írható hatások közé tartozik, amitől energia tartalékok szabadulnak föl az emberben. Azt hiszem, hogy nekünk, humán lelkeknek igazából két dolog adhat energiát: a szépség és a szeretet. Most egymás után mindkettőből kaptam egy adagot, beosztom egy időre.

Délutánra legyengült a szél, az ég változatlan, nyájak legelésznek rajta, hol több, hol kevesebb, néha összeállnak a fellegek kicsit nagyobb együttessé, de semmit nem hoztak eddig. Visszahúztam a C1-et és ballagunk. Rendszeresen megnézem a többiek haladását, ki merre, mit csinál, mi jut neki. A harmadik helyen vitorlázó Jérémie Beyou-nak ugyancsak meggyűlik a baja a Biszkájával. Szembeszél, vagy semmi. Nagyon keserves utolsó 300 SM választja el a befutótól. A routingja szerint két és fél nap még. Jóval hátrébb jön egy triumvirátus, Dick, Elies, Le Cam, ők most érik el az Azori szigeteket, nekik sokkal gyorsabb, egyszerűbb útjuk lesz az én modellem szerit. Burton épp most szabadult ki az egyenlítői zóna fogságából, ahol két napig szenvedett. Mögöttem már sokkal tagoltabb a kép, de senki sem jön gyorsan. Közülük egyedül Éric routingját futattam le, de nagyon durvát mutat. Rá még minimum 600 SM könnyűszeles cirkálás vár, amíg elindulhat rendesen fölfelé. Örömmel látom, hogy a két hajó, akik még a Csendes Óceánon járnak, Heerema és Destremau töretlenül jönnek, egyre közelebb a megkönnyebbülést jelentő Horn Fokhoz.

Milyen furcsa, az ember a Fok megkerülésével úgy érzi, már a nehezén túl van, pedig nem. Kiszabadul a jeges hideg erősszeles világból ugyan, de a déli Atlanti Óceán nem kényezteti a vitorlázókat. Hosszú, komplikált és nehéz vitorlázás, amíg az ember kellemesebb vizekre ér, mondjuk a passzát zónába. Itt tartok most, és örülök, hogy az elmúlt 12 napon túl vagyok.
Esteledik, állok kint és nézem a lenyugvó napot, alattam csöndben surrog a víz, ahogy viszik a vitorlák a hajót a gyenge, de szerencsémre kitartó szélben. Napközben bárányfelhős volt az ég, de itt-ott voltak nagyobb felhő kombinációk. Egyikből sem kaptunk, felszívódtak mire odaértünk. Most tiszta az ég és nagyon apró, egyenletesen elszórt felhőcskék tarkítják. A szelem ideális irányból, tisztán K-ről fúj, olyan egyenesen megyünk a térképen, hogy vonalzót lehet a vonalunk mellé gyártani.
Poz: Jan. 21, 20:30 UTC, 14° 05,7′ S, 030° 46,7′ W, szép haladás.

jan.21. VendéeGlobe Web TV Élőben a BALATON-ról, FA NÁNDOR YACHT KLUBJÁBÓL, a KEREKED VITORLÁS KLUBBÓL – mert a vitorlázók a jég hátán is megélnek!

The Vendée LIVE of the 21st January / Vendée Globe by VendeeGlobeTV

Köszönjük a helyszínt a Kereked-nek, Fa Nándor vitorlásklubjának –  Csopak, BALATON.

http://www.vendeeglobe.org/en/web-tv

Reply any time: http://www.vendeeglobe.org/en/web-tv

photo: #Kereked Yacht Club Csopak Jan 2017(mixpress)

SOH77 Dél-Atlanti-óceán 2017. Jan. 20. Armel Le Cléach győzelmes napja után ma Alex Thomson közeledik a célhoz. A Spirit of Hungary – 8. helyen hajózik, Baktérítőn innen – 74 nap szóló-nonstop vitorlázóverseny a föld körül, túljutott az elméleti versenytáv 82 %-án. Fa Nándor egyéni távolsági óceáni rekordja a Spirit of Hungaryvel 432 tmf=800 km.

FA N – Hajonapló. ” Jan. 20.-án reggel, Az éjszaka első órája engedett aludni, valószínűleg azért, hogy utána legyen energiám egészen hajnalig tenni a dolgom. Első, álomterhes alvásomból arra ébredtem, hogy nagyon csönd lett és nagyon talpon van a hajó. Fölkeltem, hogy kinézek, de mikor kidugtam a fejem a fedezékből, már beterített az esőpermet. Óriási szürkeség fölöttem, éppen elért bennünket, annak a szívására ébredtem. Gondoltam, ehhez jobban járok, ha beöltözöm, lejöttem, de abban a pillanatban lecsapott a szél, megdöntött bennünket, csattogtak a vitorlák. Úgy, ahogy voltam, alsónadrág, trikó, vissza és villámgyorsan ráengedek a vitorlákra, hogy beejthessek. Rendben is ment, 30°-al lejjebb rohantunk a 28 cs-s szélben 18 – 20 cs-val, valamerre Brazília felé. Pont telibe talált bennünket a felhő, mintegy 20 perces rohanás után gyengült a szél és fordult vissza, fél óra múltán már rendben haladtunk az eredeti irányba. Viszont tisztán látszott a félhold fényénél, hogy vannak további fellegek, utánpótlásból nincs hiány.

Beöltöztem és kiültem a fedezékbe, hogy ne kelljen ugrani a következőnél. Nem kellett sokáig várni, 20 perc elteltével itt volt a következő, a szél legyengül, aztán rádudál, rohanás Brazíliába, majd lassan vissza, és békés haladás újabb 20 perc, fél óráig. Így ment hajnalig, legalább hat zivatar robogott át rajtunk, pontosan ugyanazt a forgatókönyvet követve. A derengéssel egy időben elment az utolsó felhő is, ez már kisebb volt, gyengébb széllel, és mögötte hibátlan tiszta ég. Bejöttem csinálni egy reggelit magamnak, rászolgáltam egy jó kávéra. Negyedórával később kinéztem és nem volt semmi az égen. Az elhaladt zivataroknak sem volt semmi nyoma elnyelte őket a hajnal.

Beáztattam a müzlimet, és amíg puhul, addig ledőltem a bzs-re (babzsák) és elaludtam. Mire ébredtem, száz ágra sütött a nap, szépen haladunk jó irányba. A müzlim úgy megázott, hogy még a málnamag is megpuhult, nincs gondom az elrágásával. Befejezem a reggelimet.

Délelőttre 100%-os passzátos felhőzet van fölöttem, a szél változatlanul K-ről fúj 14 – 15 cs, jó menet. Miközben folyamatosan 14 – 16 cs-val haladtam, eközben az átlagom 12,6 cs-ra jött ki. Bizonyosan van egy közepes D-i irányú áramlat, de már nem működnek azok a műszereim, amikkel látnám. Már rég nincs SOG, COG információm, amik a Föld felszínhez adják meg a haladás valóságos sebességét és irányát.

Még reggel van, de már 30°C itt a kabinban, meleg napnak nézek elébe. Tegnap, mikor küzdöttem a C1-ért, természetesen ronggyá áztam. Amikor tehettem, azonnal kimostam trikót, cipőt édesvízben, ma megszáradnak majd hamar, újra felvehetem őket.

Itt van mellettem Martin Vaz szigete mintegy 80 SM-re, jobbra. Annak idején a St Jupáttal lehorgonyoztunk ott és nagyon érdekes élményben volt részem. Mikor lemerültem, alattam 20 méterrel egy egész elsüllyedt falu romjait láttam házakkal, utcákkal, kísérteties volt. Most nem lakik ott a madarakon kívül senki.

Minden probléma ellenére 301 SM-et jöttem az elmúlt 24 órában, UTC 12:00-tól 12:00-ig. A Horn Fok óta megtettünk 2730 SM-nyi hasznos távolságot, 11 nap és 6 óra alatt, ez 242,7 SM/nap. Ha figyelembe veszem a körülményeket, hogy mi minden történt, mekkora kerülőt mentem (a valóságban megtett távolság legalább 15%-al több), elégedett vagyok.

Fönt van a C1, és viszi a hajót. Nagyon boldog, és büszke vagyok, pár órája még kilátástalan volt, hogy mikor tudom kifésülve visszahúzni, de kifejezetten zavart a hiánya.

Délelőtt előre mentem az orrba és amennyire lehetett végigmentem rajta, hogy rendben van-e, illetve hol van rajta a csavarodás. (Vitorlás szaknyelven répának hívjuk, amikor sikerül a vitorla alsó és felső felével úgy szelet fogni, hogy közte meg van csavarodva. Könnyűszeles vitorlákon nem nehéz elérni, főleg hauzoláskor keletkezik.) Ez itt most egy klasszikus répa, de nem találtam meg, így kupacban annyira laza, hogy nem mutatja meg magát. Fejben végigmentem a lépéseken, hogy mit mikor, milyen módon lehet megcsinálni. Összeállt a kép, és éppen legyengült a szél 9 cs-ra, amúgy is lassú vagyok és pont hiányzik a szóban forgó vitorla. Izgultam, mint egy első randis tinédzser, nem szerettem volna még több bajt. Nagyon távol vannak fellegek, de addigra végezni kell, mire ideérnek. Beejtettem 50°-t, egészen hátszélig, fölsodortam a J2-t, hogy tiszta legyen a terep, és előszedtem őkelmét, a kupacot. Az eleje előre, a teteje a felhúzóra, a sottokat kitekerem, hogy ne zavarjanak, az alsót befűzöm és hajrá, fölhúzom.

Láss csodát, mikor fönt van, a lehúzóval lefeszítem az elejét, enyhén lobog a gyenge szélben és ott a répa, ahol tegnap volt. Külön lobog az alja és a teteje. Előre elterveztem, hogy mit csinálok, ha így lesz, most azt teszem. A szabad sottot elöl, a korlátláb alatt elviszem hátra a csörlőhöz és nem hátra igyekszem húzni, hanem lefelé, így lefelé húzom a répát és kifeszül a fölső bugyor. Beválik, ahogy fent megfeszül, úgy kipörög a vitorla és szabadon kifut. Akkorát hujákoltam hogy fent megremegnek a fellegek. Visszaállok a helyes irányra, immáron a C1-el, és rendet teszek. Összesen húsz percet voltam távol az iránytól, ez itt, és most 2 mérföld, amit a vitorla két óra alatt visszahoz.

Gyenge szélben, csöndesen poroszkálunk jó irányba. Több, kevesebb helyi erősödéssel ez vár rám a következő két napon. Semmi gond ezzel, és lehet a valóságban esetleg több is, mint ahogy tegnap jóval erősebb fújt, mint az előjelzés volt.

Hatalmas felhő gomolyagok gyülekeztek előttem, kíváncsi voltam, hogy mit tartogat számomra, ha odaérek. Sosem fogom megtudni, ahogy felgomolyogtak, úgy el is tűntek. Jobbra előttem úgy 10 mérföldre van egy felhő torony. Az alja, pont úgy egy síkban kezdődik a kondenzációs magasságban, mint a többi, de ez egy igen magas gomolygó toronyban folytatódik, és fent elkenődik, mint egy cirrus.

Olvasok szabadidőmben, ha éppen el nem bóbiskolok rajta. Besüt a nap, szól a zene, így könnyen elszunnyad az ember. Igaz, könnyen elalszom, de ugyanilyen könnyen ébredek is sűrű rendszerességgel, van bennem egy körülnézési kényszer, és ez ébreszt.

Hallottam, hogy Les Sables d’Olonne-ban mínusz öt fok van. Ez ritka arrafelé, és most ebből a kánikulában nehezen képzelem el. Mire odaérek, majd megszokom, hogy ismét tél van.

Poz: Jan. 20, 19:50 UTC, 18° 40,1′ S, 030° 28,5′ W, haladtunk ma is.”

BRAVO to ALEX THOMSON! NAGYSZERŰ CSATA, REMEK FUTAM VOLT, ÓRIÁSI HELYTÁLLÁS !

Jan. 19, Nagyon szép nap volt eddig a mai, kis küzdelemmel délután. Jól haladtam, jobban a vártnál, örülök neki.

éjszaka: A hold már csak hajnalban jön fel, addig a csillagok sziporkáznak, övék az egész égbolt. Semmi sem változott tegnap, vagy tegnap előtt óta, ugyanott van mind a helyén. Horizonttól-horizontig körben tiszta az ég, még csak egy árva bárány sincs sehol. Ahogy bólogat a hajó a hullámokon, felnézek, és az árbocom a nagyvitorlával pont az Oriont simogatják. Innét lentről nézve pont egy magasságban vannak.

Még este visszafordult K-re, és szépen megélénkült a szél, 11 – 13 cs-val fúj, ugyanilyen sebességgel haladunk tökéletes irányba.

Hajnalig szépen haladtunk, amikor is egy esős széllökés ébresztett a bzs-n. Gyorsan föltekertem a C1-et és kihúztam a J2-t, de mire végeztem, már el is halt a szél. Friss zápor jól lemosta a hajót, ami jót tett neki, már nagyon beleszáradt mindenbe a só. Ahogy az lenni szokott utána csönd és himbálózás 20 percig. Ilyen mini zivatar a reggel folyamán még 4 átment rajtunk, különböző fázisokban. Egyben azonosak voltak, az elején élénkül és leesik a szél, robogunk 10 percet rossz irányba, aztán lassan visszapörög, de addigra nagyon legyengül. Jó 20 perc, fél óra, amíg utána visszajön az alapszél, bár itt most nem világos, hogy mi is az alapszél. A prognózis szerint kitartóan fúj a K-i, de ezek az esőfelhő vonalak mindig jelentenek valamit. Ilyenkor légtömegek ütköznek, csak az a kérdés, hogy milyen légtömeg, milyennel, és mi jön ki belőlük a végén, ami marad nekem.

Már majdnem dél, itt, időszámítás szerint valahol, és jött egy kellemes, picit élénkebb szellő, 11 – 13 cs, ismét hasonló sebességgel megyünk vele 90°-os TWA-n. Perzselően süt a nap, kristálytiszta a levegő, a látóhatárt a görbülő horizont határolja, kevés bárányka legelészik az égen, fúj ez a szél, és úgy gyönyörűség, ahogy van. Könyökölök a fedezéken és nem tudok betelni a látvánnyal.

Soha ne bízz egy felhőben!

Kora délután merő kíváncsiságból kihúztam a C1 alá a stay-t. A C1-et kiraktam a külső sottra, hogy legyen hely, a szélszög megengedte, és belülre, aránylag feszesre odahúztam a J3-at. Láttam más hajóknál, főleg VOR hajóknál ezt a módszert, már magam is alkalmaztam, de eddig még nem győződtem meg a hozadékról. Most sem volt érzékelhető, mérhető plusz a sebességben, de úgy hagytam. A hajó nem úgy van szerelve, ebben az esetben kicsit megborul a csörlőrend, de nyugodt időben elmegy.

Egyszer csak megjelent egy nagyobb felhő a horizonton, de nem izgattam magam, mert egyrészről messze volt még, másrészt volt ma már ilyen, a 12 cs-ra rájött pár csomó plusz és annyi. Inkább elvett eddig a szélből, mint hozzátett.

Térültem, fordultam, ismét kimentem és a felhő jóval nagyobb volt, gyorsabban közeledett, mint amit a szél indokol. Figyeltem még 10 percig és úgy döntöttem, hogy fölsodrom a C1-et, amíg még béke van. Miközben sodortam, már élénkült a szél, kicsit szorosabbra tekeri ilyenkor alul, és fölül laza marad, most is ez történt. Visszaengedtem pár métert a besodrásból, de nem kitekeredett, hanem a laza rész fölszaladt és lett egy lobogó bugyor. Ez nem tetszett, ebből még nem jött ki jó eddig. Beejtettem 30°-ot és ki akartam tekerni az egész vitorlát, hogy újra tekerjem, de a szél még tovább élénkült, a felhő gyanúsan közeledett, a vitorlán meg lett fönt egy jó nagy bugyor, ami kezdett csattogni, és alul hiába húztam, középen lezárt önmagára és se ki se be. Gyorsan visszasodortam, amennyire lehetett és villámsebességgel le akartam húzni.

Elkéstem. Mire fölnéztem, mögöttem porzott a víz, és hiába ejtettem tovább, már nem tudtam szél felöli oldalra áthúzni a lobogó, kaotikus bugyrot, vitte a szél kifelé. Nincs mese, le kell húzni szél alá, ami kockázatos, mert könnyen belemegy a vízbe. Félig lent volt, mikor rám tört 30 csomó és iszonyúan küzdöttem a vitorláért. Lerángattam a fedélzetre, de az kevés, onnét viszi, be kell alulra gyűrni valahogy. Feküdtem a vitorlán, hogy ne vigye el a szél, a fölső 5 méter nem jött le, valahol elakadt a felhúzó, a fedélzeti nyílás alattam és a vitorla alatt van. Valahogy félretúrtam magam is és a vitorla kupacot is, félig felnyitottam a fedelet és kezdtem begyűrni, amit tudtam. A C1 nem egy vékony, könnyű vitorla, irdatlan módon elakad mindenben, nehezen adja magát. Végül nem kevés víz társaságában lent volt az a rész, ami lent volt. Kibogoztam a felhúzót lerángattam a maradék hurkát, beszedtem a köteleket és lezártam a fedelet.
Most ott van egy hasznavehetetlen kupacban az egész, de legalább megvan. Valamikor, ha gyenge szél lesz, megpróbálom úgy visszavarázsolni az árbocra, hogy húzás közben rendezem a vitorlát, föltekerem, amit tudok és kibogozom a középső részt, ahol jól magára zárt.

Az első löket után 26 cs-s szél maradt, amiben a J3 jó, a nagyvitorla sok, de ejtve elmegy. 16 cs-val vágtatunk majdnem jó irányba, igazából örülök neki. Később gyengül 20 cs-ra, kihúzom a J2-t, és már jó irányba is tudunk menni. Minden rendben, csak majd a C1-es rejtvényt kell valamikor, valahogy megoldani.

E-mailben üzentem és gratuláltam az Armelnek, és az Alexnek, akik ma befutnak, nekik vége a versenynek. Fantasztikus teljesítménnyel, vitorlázással küzdötték végig a versenyt, egy másodperc nyugalmat nem hagytak egymásnak. Lenyűgöző páros versenyt vívtak, amiben most az Armelnek kicsivel több szerencséje volt, és tudott vele élni, de az Alex teljesítménye is megérne egy címet.

Rio magasságában vagyok, fantasztikus. Jó szeleim voltak, jól haladtam, jobban, mint a routing, már bízom benne, hogy különösebb gond, bonyodalom nélkül elérem a Passzát szeleket, és irány az Egyenlítő.

Poz: Jan. 19, 21:00 UTC, 23° 07,7′ S, 029° 58,1′ W, ma jól haladtunk.

——–

Jan.19 reggel – #VendéeGlobe – a győztes befutóra készül #LesSabledOlonne Az élen haladó Banque Pop és Boss csatája hajnalra eldőlni látszik. Fa Nándor a 8. helyen Rio magasságát közelíti. SOH77 a Fa Nándor hajónaplója itt a SpiritofHungary weboldalon olvasható.

11. hete – 73 napja van úton a 29 indulóból 18-ra fogyatkozott földkerülő #IMOCAOCEANMASTERS vitorlásmezőny, 60 lábas hajókkal, versenyben az óceánokon. MA A GYŐZTES BEFUTÓJÁRA KÉSZÜL Les Sables d’Olonne. A VG skipperek iránti tisztelet, érdeklődés, szurkolás százezreket indít a világ minden tajáról az egykor álmos kisvárosba, a siófoknyi méretű #LesSablesdOloone- ban ilyenkor ki lehet tenni a megtelt táblát.
A Vendée Globe győztes befutóját élőben, online nézhetik a verseny hivatalos weboldalan és a facebook oldalán, valamint a dayli motion csatornán.  vendeeglobe.org

A 2D és 3D tracker, a hajónyomkövető web felület,  attól a pillanattól, ahogy az első hajó eléri a tracking térképen jelzett, Port Olonát 100 mérföldes rádiuszban övező vonalat,  a pozíciója óránként frissül

BEFUTÁSI program, cévonalra hajózáshoz viszonyított időzítéssel: a befutási procedúra publikus programvázlata 

+ 20 min: behajózás a legendás csatornán, érkezés Les Sables d’Olonne-ba

+ 60 min: kikötés a Vendée Globe pontonhoz

+ 1 ó 20 min: interjú a skipperrel a pódiumon

+ 1 ó 40 min: a skipper visszavonulása a családdal, az  erre a célra kialakitott privát környezetben

Jan.19.  Spirit of Hungary – a magyar hajó ma eléri Rio de Janeiro magasságát.

——–

Fa Nándor hajónaplója: Jan. 17.-én délután,
Ma mosónapot tartottam. Vannak darabjaim, amiket ki kell mosni, mert nincs csere. A sapkáim ilyenek, akár külső, akár belső sapka, amik nem egyformák. Kintre sildes, bentre kötött, meleg. A kinti sapkáimban akkora só koncentráció jött össze, hogy el lehetne törni, amikor kiszárad. Bő tengervizes mosást kaptak, és csak az öblítés történt egy flakon szűrt vízzel. A napon pillanatok alatt megszáradtak és friss illatuk van, jól esik fölhúzni a most teljesen kopasz fejemre.

Éjszaka aránylag egyenletes tempóban ballagtunk, de kissé kóvályogva. Továbbra is gyenge, mostanra 10 cs körüli K-i szellő fúj, amiben azért lehet még haladni. Reggelre megérett az idő a C1-re, gondoltam, amíg a müzli megázik, addig fölrántom. Azonnal, érezhetően javultak a mutatóink, de néha már annyira legyengül a szél, hogy ez a vitorla mennyiség is kevés. Ezen a szélszögön nincs több, ez a maximum, 305 m2.

Hirtelen kitört a kánikula. Holnap Rio magasságában leszek, az itteni nyárban, ami az otthoni augusztusnak felel meg, nem csoda, ha meleg van.
Egyenletes bárányfelhőzet van körülöttem, teljesen olyan, mintha a passzátban lennék, de az még messze van, csak a jelenség ugyanolyan. Folyamatosan menekülök fölfelé az elől az egyre nagyobb kiterjedésű magasnyomás elől, ami formálódik és terjeszkedik alattam. Még nézni is rossz, hát még benne lenni. Nekem legalább annyira elkerülendő, mint a 60 cs-s szél hullámzásának szembevitorlázni. Itt az előjelzés is gyengülő szeleket mutat, amik kicsit később visszaerősödnek 15 cs környékére, egyelőre nincs pánikra ok.

Teljesen kitakarítottam az orr részt, mármint a vitorla teret, és a vizet szedtem ki, összenyitottam a hajót, fedélzeti ajtó nyitva, már nincsenek nagy fröccsök, így van egy kis kereszthuzat és elviselhető a klíma itt bent, 29°C árnyékban.
Enyhén szembe fordult a szél, és nagyon változik, nem tudom az É-i irányt tartani, kicsit csúszok Ny-nak, de nem veszélyes. Lényeg, hogy haladjak É felé, és ne essek ki ebből a szélből. Az is baj volna, ha sokat veszítek Ny-nak, mert minél inkább elcsúszok, annál inkább szembe fordul a szél. Annyira talán nem veszélyes, még a routing limitjén belül vagyok.

Szél felől az ég teljesen tiszta, semmi zavaró nem látszik, mégis leng és lökdös. Folyamatos odafigyelést igényel, a robot ezt nem tudja igazán követni. Látszólagos szélre vezeti most a hajót és az nagyon változik a szélerő változással.
Késő délután lassan visszapörgött kicsit, majdnem jó irányba megyek. Folyamatosan izgulok és próbálok minél jobban haladni, mert egy nagyon sunyi csapda settenkedik mögöttem. Már megijedtem, hogy ez a lepörgés lehet az is, de szerencsére nem az volt. Pár tíz mérföldre mögöttem úgy fordul ez a gyenge szél, hogy sehova nem lehet vele menni. Jobbcsapás Rio-nak megy, a balcsapás Namíbiába. Abból a szélből nem vezet út fölfelé, de talán már kikerültem a hatásköréből. Még nem múlt el teljesen a veszély, de minden órával messzebb kerülök tőle.

Mikor UTC délben letöltöm a friss időjárás jelentést, lefuttatom a napi aktuális routingot, olyan egyszerűnek néz ki minden. Szép színes csík megy valamely kitérőkkel a kívánt irányba és ennyi. A valóságos haladáshoz ezt az egyszerű csíkot ki kell tölteni vitorlázással, és arról nem szóltam, hogy a szélvektorok, amik alapján a csík halad, átlagot mutatnak, a valóságban nem ennyire homogén, sok változóból rakódik össze, amiket nekem meg kell vitorlázni, én nem tudok átlagot vitorlázni. Nagy öröm, ha jól megy a csík és egyszerűen halad rajta a hajó, de ez ritka.

Poz: Jan. 18, 21:00 UTC, 27° 24,2′ S, 029° 19,4′ W, lassú nap volt, de haladtunk.
Éjszaka ugyanezt csinálom tovább, mert nagyon nem szeretnék itt ragadni.

---

???????? ??? JÖNNEK!   Ki szembeszélben, ki hátszelezve. Vendée Globe skipperek, úton hazafelé! Az élen már csak 1 nap, a mezőny végén még sok. Az élen már alig 400 tmföld, a végén 8 Ezer!

Ki fáradtan, ki fitten, és hogy ki mennyire kimerülten és kinek mekkora a 40-60 csomós viharokban “szerzett” vesztesége, a leltár nem mindeg publikus, különbözőek a földkerülő vitorlázó történetek. A kommunikáció nem pusztán habitus kérdése, a közlés mértéke és hogyanja is része a versenystratégiának.

Michel Desjoyeaux, (2xVG győztes) a professzor például szinte alig kommunikált úgymond kifelé. Tanitványa, a 2012-es VG győztes François Gabart minden reggeli, mosolygó bonzsúr-videója előtt megborotválkozott, és csak a mögötte suhanó farvizet láttuk nap-mint-nap. Conrad, ha össze-vissza töri-zúzza magát, akkor is minden remek, ha elhangzik a hogy-vagy, Rich nemzetközi online-óceáni iskolát tart fenn, feltehetően horrorisztikus satellite költséggel.
A latinosabbak főznek, táncolnak. Mindenki másképp csinálja, de JÖNNEK HAZAFELÉ korunk óceáni gladiátorai, az IMOCA OCEAN MASTERS vitorlázók. 18-an maradtak a 29 elrajtolt 60 lábas versenyhajóból. A győztes befutót, azaz az első két hajót jan. 19-re várják!

A mi hajónk, az SOH77 a déli óceánok viharai után békésebb vizeken halad az utóbbi 2 napban, túl van az elméleti versenytáv 80%-án. Nándor nem félti megosztani az információt, minden napja olvasható hivatalos weboldalán: http://www.spiritofhungary.hu

SZERENCSÉS UTAT MINDENKINEK!

Vendée Globe video: ?https://www.facebook.com/VendeeGlobe/videos/10158105770240187/

Jan. 18. reggeli adatok, térképfotók a VG versenyoldalról, kifejezetten nyári hőmérséklet, könnyű szél, 2 méteres hullámzasban – jól jönnek a szelídebb viszonyok a déli óceánok megpróbáltatásai után hajónak és hajósnak. Kevesebb, mint 5000 tengeri mérföld van még a Spirit of Hungary előtt.

?? Nándor VG LIVE Jan. 17.  Vendée Globe ÉLŐ  WEB TV  SHOW-ban, Will Carson brit műsorvezető szakújságíróval, magyar idő szerint 13:00-kor. Minden VG live adás visszanézhető a hivatalos VG facebook oldalon, a VG honlapon, a DailyMotion honlapján és az aktuális  itt a képre kattintva.

The Vendée LIVE of the 16th January / Vendée Globe by VendeeGlobeTV

SOH77  VENDEE’blog – Fa Nándor hajónaplója : Jan. 16.-én este kezdődik

Minden kedvezőtlen időjárási szituáció pont addig tart, amikor már rég elszakadt a cérnád és ordítasz magadban. Egy ideig, ha rutinos vagy, akkor kifejezetten hosszú ideig tűröd, tudod pontosan, nem ellened van, hanem az elemek járják pályájukat, csak nekünk minden, ami rossz, az hosszú. Kicsit ma is ordítottam, de ez inkább csak a frusztráció levezetésére van, senki és semmi nem figyel rám, tudom, hogy magamnak ordítok.

Estefelé kicsit ismét élénkült a szél, és ismét fordult pár fokot, már majdnem jó irányba megyek, és a routing sebesség prognózisához képest gyorsabb vagyok. A pötty 8 cs-val meg, én a 9 – 11-el, de még nem az igazi irányba.

Alattam mintegy 300 SM-re kialakult egy óriási kiterjedésű magasnyomású anticiklon, ami lassan tart K felé és növekszik. Én az előjelzés és a routing szerint – nagyon remélem, hogy úgy is lesz -, elszököm a felsőági K-i szellőivel, de alattam nehéz szélviszonyok alakulnak ki. Conrad, ha nem is zöld szőnyegen, de majdcsak halad  kifelé, de Éric-nek az Argentin partok felé húzott szirén takkja még sokba kerülhet neki. A következő napok semmi jót nem hoznak arrafelé.

Gyönyörű volt a naplemente. Majdnem teljesen tiszta az idő, csak a szokásos esti lehűlés rajzolt pár bárányfelhőt az égre, ami csak szebbé teszi. Nagyon ritkán látni, hogy a napkorong lassan belemerül az Óceánba. Most az utolsó mm-ig látszott, sőt, mintha behorpadt volna a horizont a fényétől.

Az éjszaka túlnyomó része csöndesen telt, békésen, lassan ballagtunk, többnyire jó irányba. Helyi éjfél után lehetett, mikor aránylag gyorsan átfordult a szél K-re, mi meg mentünk az A3-al Brazília felé. Azonnal fölsodortam a gennakert, és kihúztam a J2-t, ráálltam az új szélre és bandukoltam tovább É-nak. Úgy gondoltam helyesnek, ha mindjárt le is szedem az A3-at, az most egy ideig nem fog kelleni. Becsomagolva hátrahúztam ide a kormányállás mellé, és lekötöztem. Ha mégis kell, innét könnyebben a helyére vonszolom, addig meg része a ballasztnak. Reggelre kicsit megélénkült a szelem, amit már nagyon vártam, de valahogy ment előlem. Ahogy haladtam mindig kicsit följebb, úgy a szélhatár is ment mindig kicsit följebb. Most végre utolértem. 15 cs fúj tisztán K-ről és mi 12 – 14 cs-val haladunk vele.

Annyira megszoktam az elmúlt hónapokban az ülve-alvást a babzsákon, hogy most, amikor ezeken a csendes napokon belefeküdtem az ágyamba, megfájdult tőle a derekam. Vagy visszaszokom lassan a vízszintes alváshoz, vagy maradok a babzsáknál a maradék hetekre. Az biztosan nem jó, ha fáj a derekam, az zavar a munkában, a mozgásban, mindenben.

Most, hogy már 500 SM-en belül vannak az első hajók, megnéztem, hogy milyen szelekre számíthatnak a finisben. Egészen elképesztő versenyt vívott ez a két hajó egymással, szinte a rajttól, bár a verseny első harmadában még több aspiráns hajó küzdött az élen. A többiek technikai okok miatt morzsolódtak le, bár kétségeim vannak afelől, hogy bírták volna-e ezt a gyilkos tempót, amit Armel és Alex diktáltak a kezdetek óta. A verseny több mint felétől már csak ketten küzdöttek egymással. Sokáig csak magas utazó tempót diktáltak, figyelték egymást, de azért – nyilván az ő szintjükön – valamennyire a biztonság is fontos lehetett, különösen a déli óceánokon. A Horn Fok után aztán megnyomta mindkettő a gombot, és ami kifér a csövön, azt kihozták a hajókból is, és magukból is. Armel vezetett és védekező pozícióban annyit teljesített, amennyi az előny megtartásához kell, Alex pedig mindent bele alapon próbálta hibára kényszeríteni a vezető hajót. Egyik sem hibázott, és eljutottak a végjátékig, minimális különbséggel a két hajó között.

Nem kíméli őket a Teremtő, nincs könnyű befejezés. Erős szembeszélben kell megvívniuk a végső csatát, amiben még minden lehetséges.  Az utolsó méterekig, utolsó töltényig küzdeni fognak, amiben egyik pozíció sem könnyű. Alex kemény, kíméletlen üldöző, Armel pedig tapasztalt, elszánt védekező, és mindkettő kitart a végsőkig, a vonalig. Lenyűgöző a csatájuk, emlékezetes verseny, megérdemli bármelyik, ha nyer.

Itt most eldőlt egy másik verseny is, uszony, vagy nem uszony. Ezekben a nagyon kihegyezett, nagyon innovatív hajókban bőven van olyan elem, amin sokáig lehet vitatkozni. Vitatható a biztonságuk és vitatható a szellemiségük. Erre menjen-e az IMOCA, szabad-e a versenyzőket kitenni ennyi kockázatnak. Sok vita kövezi majd ki a jövőbe vezető utat ez után a VG után. Lesznek, aki azt mondják majd, lám ott mentek ketten is az élen, fantasztikus teljesítményt produkáltak, ez kell, hogy legyen a jövő. Viszont ne feledkezzünk meg a többiről, akik sérültek és sok éves munkát veszítettek el, és ne lépjünk át egyszerűen a kockázati tényezők fölött, amik egyre fokozódnak. Ne feledkezzünk meg a dinamikus nyomaték létéről, ami nagyon markánsan jelent meg ezen a versenyen. Miközben mérési és ellenőrzési nagyüzem zajlik a statikus nyomaték ellenőrzésére, addig egyetlen szó sem hangzott el a dinamikus nyomaték ellenőrzéséről, ami ezt a drámai különbséget eredményezte az új hajók javára. Az uszony előnye egyértelműen bebizonyosodott, és az is hogy végig lehet egy ilyen hosszú versenyt is menni 100%-on velük. Nagyos sajnálom, és egyben örülök is, hogy ez már nem az én jövőm.

Szép időben, jó széllel haladok É-nak, és ez kis változásokkal így lesz a következő öt napon, amíg elérem a DK-i Passzát szelet. Egyáltalán nem bánom, hogy a St. Helena magasnyomás esetemben sem nyújtja ki szélcsendes csápjait és teszi majdnem lehetetlenné, de legalább is lassúvá az áthaladást. Mögöttem egyelőre nem tűnik egyszerűnek a széltérkép, de talán javul majd az idő múlásával.

Poz: Jan. 17, 17:00 UTC, 32° 18,3′ S, 028° 55,5′ W, jól haladunk.

---

Jan.16. este – megérkezett a hajónapló a csendesebb vizekről

“Most meg túl békés lett a világ, de talán majd javul ez is. Szép, hogy süt a nap, de nagyon szeretnék haladni is, hazafelé.

Napló: Jan. 15.-én este, Kis számolás után realizáltam, hogy ma vagyok úton a 70. napja. Szép szám, már majdnem két és fél hónapja. Hogy múlik az idő!

Ez nem fair, még pont 77 mérföld múlva kellene hauzolnom, de már most legyengült a szél és fordul, de nagyon bizonytalanul. Az, hogy lassan ballagunk, az benne volt a tervben, de az erős swell nem, ami most eléggé kirázza a szelet a vitorlákból. 8 cs-s szélben 6 cs-val csobogunk, és közben csattogunk.

Már éjszaka van, hibátlan tiszta éggel, de még nem jött föl a hold, csak a csillagok adnak némi fényt. A tejút déli részén legalul egy ikerpár, két magas fényű csillag, fölöttük a Dél Keresztje, gyönyörű, de egyáltalán nem uralja az égboltot, még följebb az álkereszt, ami ugyanabban a fekvő pozícióban látszik, mint az igazi, még nagyobb is annál. Aztán jellegtelen csillagok sora, áthaladok tekintetemmel az árboc fölött, és kicsit előbbre ott uralkodik kedvencem, az Orion. Szeretem az egész csillagképet, de kedvencen az öv középső apró csillaga az Alnilam, ami pont az Egyenlítő fölött van. Arra tartok én is.

Mindent beállítottam, a tőkesúlyt teljesen kibillentettem szél alá és a 6 – 8 cs-s szélben, némi csattogással ballagtunk. Miután semmi teendőm nem volt, kigyönyörködtem magam az emelkedő holdban, elmentem aludni az ágyamba. Pozíciómból és a hangokból pontosan lehetett tudni, hogy mi történik kint, egyedül a haladásunk irányát nem érzékeltem, ahhoz fel kellett kelnem időnként. Némi kóválygás után olyan pontosan ráálltunk a routing vonalára, hogy tátva maradt a szám. Már megtapasztaltam az előjelzések precizitását korábban is, de, hogy ilyen komplikált körülmények között is az legyen, ez lenyűgöző. A hajnali szürkület épp csak dereng, mikor ugraszt az ágyból, hogy a falon fekszem. Frissülő 15 cs-s szélben erősen dőlve is 13 cs-val haladunk tökéletes irányba. Gyorsan átrendezek mindent és még visszabújok a meleg hálózsákba, de már nem alszom el. Ha így megy tovább bő egy óra múlva hauzolok.

Megtörtént, hauzoltam, de a szelem cserbenhagyott közben. Ismét 6 – 8 cs-s szélben csattogok, csak most a másik csapáson. Sajnos ez is az előjelzésben van, az előbbi kellemes szellő csak kóstoló volt, még legalább 6 – 8 óra, amíg rendesebb szelet találok. A tőkesúly ismét az alsó oldalon, de még így is csattogunk. Legalább 10 cs-s szél kell ahhoz, hogy elég támaszt adjon a vitorláknak.

A szél egyelőre nem tudja, amit én, más elképzelései vannak, mondjuk irányról, erőről, muszáj volt visszahauzolnom. Legokosabb, amit tehetek, hogy azzal vitorlázok, ami éppen fúl, tehát most ismét É – Ény-nak tartok egy ideig. Nincs kétségem afelől, hogy végül megjön az igazi, de még nincs itt. Hogy őszinte legyek, már 30 SM-el vezetek a pöttynek, ez is lehet oka, hogy mást kapok, nagyon előre szaladtam.

Késő délutánra nagyon picit élénkült a szél, 9 – 12 cs-ra és a szöge is javult vagy 15°-ot, ez egyelőre ahhoz elég, hogy kicsit jobban érezzem magam, de még nem vagyok pályán.

Megnyiratkoztam, ami a mostani viszonyaim között annyiból állt, hogy leborotváltam a burámat. Van nekem egy nagyon szuper kis hajvágóm, el is hoztam, de 220V-os, az meg elment az inverterrel. Hosszú volt és kellemetlen, már egy ideje meg akartam szabadulni tőle,  csak ma volt rá alkalom.

Poz: Jan. 16, 19:50 UTC, 35° 48,3′ S, 029° 19,4′ W, lassúak voltunk ma, keveset haladtunk.”

Spirit of Hungary Sunset 16th January onboard_photo©NándorFa_SoH77

—-

Jan. 16-án délután  – Fa Nándorral készült friss sat-telefon beszélgetésünk itt hallható. A hajót és hajósát is alaposan kifárasztó, goromba viharos időszak után, a kissé lalassult, szinte szélcsendesnek mondható egy-két napban végre pihenésre is futotta…(audio©mixpress_FA_N)

---

Január 16. Az M4Sportban kezdődött a reggel

SOH77 M4 SPORT TV  KOKO reggeli TV beszélgetése – Varga Lajossal, Fa Nándor technikai csapattagjával, aki mind a balatoni szólóvitorlázásban,  mind a SOH adriai tesztvitorlázása okán szoros együttműködésben él Fa Nándor innovációs filozófiájával, naprakészen követi a Vendée Globe földkerülőverseny versenyt. 

Koko beszélgetése Varga Lajossal, a Fa Nándor alapítású TBS Nagydíj Balatonkerülő Szóló vitorlázóverseny 2014-es győztesével  – az alábbi linkre kattintva megtekinthető: 
http://www.m4sport.hu/…/varga-lajos-amikor-azt-hiszed-hogy…/

Képek a reggeli M4Sport műsorból – Köszönjük az M4Sport stábnak! 

 

---

SOH77 Vendée’bloG – a Fa Nándortól a január 15-én este érkezett  hajónapló: “Ma egy igazán szép, pihentető nap volt, van, minden rendben van velem is és a hajóval is. Most lelassulok egy, két napra, de ez a routing szerint is így van. Átt kell jussak egy zavart szeles zónán és ballagok tovább É-nak.”

SOH77 Napló: “Jan. 14-én este, Megjelent és gyorsan közeledett egy horizonttól horizontig tartó szürkeség Ny-DNy felől, pont ahonnét a szelem jön. Figyeltem egy ideig, és úgy a szürkeség, mint alatta az apróbb fellegek igen gyorsan közelítettek, úgy gondoltam helyesnek, ha nem várom meg, amíg megfektet, szépen, akkurátusan lereffeltem az elsőt, amit két órája húztam föl.

Úgy, ahogy közelített, gyorsan át is vonult fölöttem az egész gerenda, de le csak pár plusz csomó jött. Igazából kibírtuk volna a teljes nagyvitorlával, de pöffben így is mentünk 20 cs-val. Most ismét 22 – 26 cs között fúj, de van még zivatarfelhő utánpótlás arra, amerről ezek jöttek, egyelőre várok. Közben besötétedett, de még mindent látok az alkonyi fényeknél, és nem sokára följön a hold, majd az is segít eligazodni.

Az előjelzés szerint jelentős erősödés van mögöttem, alattam, aminek én folyamatosan a szélében megyek fölfelé. Ez persze olyan, mint az amőba, folyamatosan változik a széle, hol följebb lendül valamennyit, hol belegyengül ugyanúgy lejjebb is és följebb is, de a fő vonulat alattam marad 50 – 100 mérfölddel.

Már éjszaka kitisztult az idő, majdnem telihold világítja az utat számomra, ideális viszonyok vannak. Bő fél szélben jól haladtam reggelig, amikor ismét 15°-ot kellett élesedni, a rendületlenül 22 – 24 cs-val fújó szélben. Ez már nem csak gombnyomás, kellett egyet reffelnem, és a J2-t J3-ra cserélni, így vagyok balanszban a széllel.

Késő délelőtt esett a szél és gyengült, ismét kireffeltem, J2 ki, de már ez sem elég, rövidesen fölhúzom az A3-at.

Fantasztikus érzés, átöltöztem. Higikendős, lokális tisztálkodás után friss réteget vettem magamra. Nagyszerű érzés, kevés, vékony, és mégis elegendő ruhában lenni. Kint süt a nap, itt bent 18°C van, és kifejezetten meleg érzetem van.

A3 fönt van kihúzva, most ő húz. Büszke vagyok magamra, nem gondoltam volna, hogy 20 perc alatt képes vagyok A -tól Z -ig megcsinálni. Úgy mentem neki a feladatnak, hogy csak lassan, szépen, ahogy a csillag megy az égen. Nincs kapkodás, nincs stressz, nem izzadok le, mint a ló, és úgy is csináltam, ennek ellenére gyorsan ment. Vagy belejöttem, vagy szerencsém volt.

Jön egy hajó ÉNy felől, most 10 SM-re van tőlem. Az Echomax már 30 SM-ről érzékelte és kezdett óvatosan pittyegni, aminek örülök, mert jól működik. Ez a kis kütyü nem csak érzékeli a radar sugarat, hanem aktív jelet bocsájt ki, amit a közelítő hajó radarján nem lehet nem észrevenni, kiveri a szemüket.

Hosszú swellek jönnek szélirányból, de amúgy nagyon nyugodt az Óceán, csöndben, szinte lábujjhegyen settenkedünk, de azért jócskán 10 cs fölött. Öt hosszú hét után eltoltam a fedezéket a bejárat fölül, most annyira nyitott lett, hogy szinte mezítelennek érzem magam. Egy röpke nap alatt teljesen megváltozott az életem, visszaértem a Földre, az emberek lakta gyönyörű Földünkre.

Délután leültem a babzsákra, hogy olvasok kicsit és azon nyomban elaludtam. Kellemes zene szól, a nap fénye játszik a falon, a hőmérséklet ideális, kint minden rendben, egyre lassabban ugyan, de poroszkálunk, persze, hogy elaludtam. Egyelőre minden az előjelzések szerint történik, és nagyon remélem, hogy a következő két napban is hasonló módon, lassan de haladunk majd, és átérek ezen a transition zónán.

Poz: Jan. 15, 21:00 UTC, 38° 01,2′ S, 030° 35′ W, rendben vagyunk!”

Fa Nándor hivatalos Facebook oldala: https://www.facebook.com/SpiritOfHungary 

Nándor Fa imagebank: onboard_photo©NándorFa_SoH77

visszapillantó : VENDÉE’BLOG 10. HÉT FA NÁNDOR 5. HORN-FOK – ÜVÖLTŐ NEGYVENESEK – SOH77 ? GYORSPOSTA EGY AGRESSZÍV IKERCIKLON ROHAMÁBÓL

Túl az elméleti versenytáv 77 %-án – HORN FOK – ÖTÖDSZÖR “dörgés, villámlás, sok munka” – Fa N. telefoninterjú és hajónapló – egy görbe routing a hajó biztonságért – Dél-Atlanti óceán

VendéeGlobe a 10. hét vége 2017. Jan. 15. ?KIJUTOTTUNK AZ ÜVÖLTŐ NEGYVENESEK BIRODALMÁBÓL.

A Spirit of Hungary tartósan a 8. helyen hajózik Fa Nándor – túl az elméleti versenytáv 7️⃣7️⃣ %-án.

SOH77 VENDEE’bloG: A 2016. november 6-án 29 indult IMOCA OCEAN MASTERS mezőnyből súlyos hajósérülések miatt 18-an maradtak versenyben. Fa Nándor hetek óta a 8. helyet tartja francia és Új-zélandi üldözői előtt. Az élen haladó francia Armel Le Cleach és a brit Alex Thomson már a januar 18-ára kalkulált győzelmi befutásért harcol 100-150 tengeri mérföld tavolságra egymástól. Nemzeti tét a francia vitorlazóhegemónia szempontájból, hogy ne adják ki kezükből a “Vendée Globe koronát”.

Az első ún. nem-francia skipper Fa Nándor volt, aki teljesítette – ráadásul saját tervezésű és építésű 60 lábas versenyhajójával a távot, az óceáni vitorlázás “F1-ét”.

A brit Alex Thomson többször megkisérelt a francia trónra törni, egy VG harmadik helyezése már van. A Vendée Globe egyetlen vitorlázója a francia Michel Desjoyeaux, aki kétszer szerezte meg a szóló-nonstop földkerülő vitorlásverseny győzelmet. A szóló rekordot Mich’Dej professzor tanítványa, François Gabart tartja, amelyet bizonyára megdönt az idei győztes.

FA NÁNDOR a legendás, ötödik Horn-fok sikeres megkerülése után, búcsút intve a Déli óceánoknak, a 60 lábas magyar versenyhajó a Dél-Atlanti-óceánon a 8. helyen vitorlázik.

A Spirit of Hungary és Fa Nándor sikeresen megküzdött az “Üvöltő Negyvenesek” birodalmában kialakult, elkerülhetetlen viharokkal és úgymond “hazafelé” tart.

Jan. 15., a verseny 70. napja következik – a magyar hajó túljutott a földkerülő szóló-nonstop vitorlázóverseny elméleti távjának 77%-án.

Fa Nándor korábbi hajónapló bejegyzései, vele készült hangfelveteleini, saját fotói az óceánról uitt, a Hírek rovatban heti blog- ban található.: https://spiritofhungary.hu/hirek/

Vendée Globe hivatalos versenyoldal: http://www.vendeeglobe.org/en