ETA / várható befutás: FEBR 8-án, DÉL KÖRÜL – Fa Nándor hajónaplója a befutó előtti napról – A következő felhőnél beállítottuk az itteni, majdnem simavizes sebességi rekordot: 27,6 cs.

LEHETŐSÉG SZERINT FACEBOOK – Live – STREAM febr 8-án  – A BEFUTÁS, illetve a SOH77 bevonulása a legendás Vendée Globe kikötőbe vezető csatornán tervezetten LÁTHATÓ LESZ RÉSZLETEIBEN a VG és az SOH77 Fb oldalakon. Bízunk a jó lehetőségekben! A behajózási viszonyok, a nagy hullámzás, a sziklás csatorna bejárat és a trükkös szél-hullámzás irányok meglehetősen bonyolult feladatot teremtenek – nem lazíthat a skipper, amígcsak ki nem köt a békés Port Olona Olonában. ???????

SOH77 hajónapló – Febr. 06.-án este,
Nyugat felől teljesen kitisztult az ég, csak a másik, a K-i oldalon vannak még fellegek. A hold gyönyörű fénnyel világít fölöttem közvetlenül, csak a szél gyengült le kissé. Kellene kicsit aludnom, de félek, hogy úgy lelassulok, hogy nem veszem észre. Ha kicsit is tovább gyengül a szelem, ki kell bontanom a reffet, amit oly gondosan bekötöztem, hogy holnap estig nem lesz vele dolgom. Álom, álom, de szép álom…

Nem bírtam ki, nem vártam semmire, kimentem és kireffeltem. Muszáj haladnom, másképp nem érek oda időben. Most valahogy azt érzem, hogy be kell futnom szerdán legkésőbb délig. Azt hiszem szép idő lesz, és az a sok ember, aki ideutazott csak ezért nagy távolságokról, megérdemli, hogy szép élménnyel menjenek haza. Én meg megérdemlek egy jó meleg fürdőt, már nagyon megértem rá.

21:58 UTC-kor átléptem az 500 SM-es határt, már ennél kevesebb van hátra. Éjszaka nagyon gyenge irányt mentünk, bár erőltettem a minél hátszelesebb szöget, de úgy meg lelassultunk, sehogyan sem tetszett. Kifejezetten megörültem, amikor a Ny-i horizonton megjelent egy nagy feketeség és csukta be az égboltot, holdfénnyel, csillagokkal, repülőgépek szárnyvillogóival mindenestől. Gyorsan ideért, sejtettem, hogy lesz némi üdvözlő lökete, látszott, megéreztem és úgy szokott lenni. Teljes készültségben vártam, kötelek a csörlőn, kezem a kávédarálón, fejlámpa bekapcsolva. Nem volt elég, a 20 cs után közvetlenül 38 cs érkezett, közte semmi. Megdőlünk, annak ellenére, hogy hátszélben futunk 25 cs-s sebességgel, kötelek recsegnek, ropognak, képtelenség belekezdeni a reffelésbe, ilyen nyomás alatt nem engedhetek rá a felhúzóra. Enyhül a nyomás, már csak 32 cs, gyorsan szedem le az elsőt, miközben villámlik, és rázendít egy igazi havas zápor. Pillanatok alatt lefagy a kezem, miközben melegem van. Most nem vacakolok a kötelekkel, begumizással, ilyen mély szélszögön nem érzem fontosnak, a fölvert fröccsök két oldalt verődnek szét, csak kevés jön föl a fedélzetre, elöl. Negyedóra múltán visszaáll a szél 22 – 25 cs-ra, de a szöge legalább most jó, pont arra megyünk, amerre kell és jó a TWA-m is. Várok egy egész órát, foltokban kitisztul, a zivatarfelleg halad tovább az útján, semmi rendkívülit nem látok, szépen visszahúzom a vitorlát.

Reggel, mikor kivilágosodott eljátszottuk az előadást. Az előző volt a főpróba, most már tudtam a koreográfiát, mit, hogyan. A havas zivatar, a 35 cs-s szél, minden ugyanolyan, csak a szélirány volt kicsit kedvezőbb a korábbinál. Én ugyanúgy megvártam az alkalmas pillanatot és lereffeltem, aztán félóra múlva visszahúztam.
A délelőtt folyamán még kétszer végigcsináltam a sort, azzal a kis különbséggel, hogy az utolsó alkalommal már nem húztam vissza a teljes vitorlát, mert a maradék szél erősebb maradt a korábbiaknál.

Dél van, mostanra egy csíkban bejött a várt Ny – Ény-i, és ez is 38 cs-val kezdte, mint a korábbi zivatarok. Itt is volt szigorú zápor, de most a felleg és a zápor távoztával a szél maradt 25-30 cs. Fölsodortam a J2-t, kihúztam a J3-at helyette, mert nem csak erősebb a szél, hanem élesebben is kell szorítani. A nagy nyomások alkalmával be kellett ejtenem, és a többszöri ejtés eredményeként elsodródtam a routing optimális vonalától 12 SM-et. Ezt most apránként igyekszem visszanyerni, nehogy a végén magasság gondjaim legyenek. Nem szeretnék cirkálni búcsúzóul.

12:10 UTC-kor passzáltam a Finisterre fok É – D-i vonalát, ismét a Biscaja öbölben vagyok. A Brest – Finisterre vonalon fut az É -D-i hajózási út is, most folyamatosan vannak nagyhajók körülöttem, kerülgetjük egymást. Most nagyon hálás vagyok, hogy helyreállt az AIS vételem, főleg így, hogy közben a radarantenna, vele a radar is meghalt. Semmit sem látnék a környezetemből, pedig mostantól egészen a célig számíthatok komoly forgalomra. Igaz, a hullámzás messze nagyobb, mint amit ez a 30-40 cs-s szél indokol, valószínűleg a korábbi óriási ciklon által keltett hullámok ezek, és azt gondolom, hogy ebben az időben a kisebb halászhajók nem jönnek ki. Bár nem fogadnék rá, a halászok elég kemény legények.

Akkora zivatarok, mint reggel és délelőtt már nem jönnek, de minden nagyobb felhő megnyomja a szelet, nem tudok több vitorlát fent tartani, mint az egy reff, J3.
Az elmúlt fél napban legalább öt nagyobb és fél tucat kisebb zivatar, eső átszaladt rajtunk, ehhez társul az óriási hullámzás, így nem ad könnyű mérföldeket ez az utolsó szakasz sem. Nem csodálkozom, végül is a téli Biscaján vagyok, és az ilyen.
Délutánra visszajöttek a zivatarok, a keményfajta. Az elsőt elmáléztam kicsit, megtévesztett, hogy 23 cs-s szél van és az előző fellegek már szelídebbek voltak. Na, ez nem, ez azonnal fölnyomott, esélyt sem hagyva, hogy hirtelen leszaladjak hátszélbe. 46 cs 10 percig, mi addig feküdtünk, a nagyvitorla lobogott, a J3 húzott fekve is 10 cs-val. Ezt nem szeretném még egyszer, ezért az éjszakára levettem a másodikat a nagyvitorláról, nem érdekel, ha időnként lassabban megyek. Alig fejeztem be a munkát, még rendeztem a köteleket, mikor odaért a következő, látszólag ártalmatlan felhőcske. 44 cs, a hajó vágtat 25 cs-val, és minden rendben, nem akar fölszaladni, látom, hogy a kormány sem erőlködik, hogy irányban tartson. A következő felhőnél beállítottuk az itteni, majdnem simavizes sebességi rekordot: 27,6 cs. Most szinte folyamatosan 30 cs fölött fúj, ez az alap, erre jön plusz, ha jön. Közben teljesen sötét lett, a kezdeti holdfényt is benyelték a felhők, pedig azt hittem, hogy látni fogok. Alvás biztosan nem lesz, de legalább jól haladok, jó a szélszög, a hajó szereti ezt a menetet.

Kifejezetten pozitív élmény, hogy ebben a kritikus menetben, kritikus szélszögön, ennyire stabilan futunk ezzel a vitorla kombinációval. Elfogytak a nagyhajók, bent vagyok az öbölben, 205 SM van hátra a célvonalig.
Poz: Febr. 07, 19:40 UTC, 46° 03,8′ N, 006° 46,1′ W, minden OK, de marha hideg van,

———

A Spirit of Hungary-t 2017. február 7-én délben alig 1 napnyi vitorlázás választja el a célvonaltól.

Fa Nándor 93 napja van úton, és ezalatt a 2232 óra alatt megkerülte a Földet, hamarosan visszatér a kiindulási pontjához és bezárja a kört. Az elmúlt 93 napban Nándor kelet felé tartva kerülte meg a Földet, és éppen Karácsony napján ért a glóbusz túlsó pontjára, ahol a civilizált ember tere és ideje egy picit „megzavarodik”. A dátumválasztótól keletre az egy nappal korábbi dátum érvényes, míg tőle nyugatra már egy nappal előbbre tartanak (mindkettőnél a másik dátumhoz képest).

Nándor így írt erről a hajónaplójában: „Itt van előttem 25 SM -re egy függőleges vonal, amitől jobbra, ha továbbmegyek, vége a világnak. Ha odaérek, eltűnik a hajóm a térképről, és egy nappal korábban jelenek meg máshol, a Földgolyó másik felében. Még szerencse, hogy ezt a tudományos fantasztikumot kikerülöm azzal, hogy végig UTC-ben mértem az időt, és nem követtem a helyi időt. Most nem kell eltűnnöm az időben, viszont mindenképpen eltűnök a térben. Egyetlen pillanat alatt átlibbenek a dátumvonalon, és megkezdem pályafutásomat a nyugati féltekén. Most nem látom azokat, akik már átmentek a túlsó oldalra, viszont, ha most átlépek, nem fogom látni azokat, akik mögöttem jönnek. Pontosabban akkor látom őket, ha végigszáguldok 360°-ot K-nek a túlsó oldalra, ott megtalálom őket.”

Folyamatosan kelet felé tartva minden hosszúsági kört átszelve 4 perccel vissza kell tekerni az óránkat, vagy a dátumvonalat átlépve egyszer egyszerre 24 órát, ha el szeretnénk kerülni, hogy zavarunkban időutazónak véljük magunkat, amikor a kiindulási pontra visszatérve azt találjuk, hogy üres a kikötő, mert mindenki csak másnapra várt bennünket. Így járt Jules Verne híres utazója.
Nándor szerencsére kikerülte a „tudományos fantasztikumot”, és pontosan tudja hányadika van, és azt is, mennyi van még hátra a versenyéből. Mi is tudjuk itt a parton, holnapra várjuk, nyugat felől.

RD – Race Director – a Vendée Globe Versenyigazgatóság szerinti kalkuláció: *ETA Február 8. dél körül.

Behajózás a kikötőbe, a csatornán viszont vízmélység, azaz apály-dagály függő. A finish vonalához közeledve az utolsó száz mérföldön egyre gyakoribb információcsere zajlik a versenyszabályok szerint Fa Nándor és a versenyigazgatóság közöt.

A befutás, a célvonalra érkező Spirit of Hungary körül elhelyezkedő motorosok mozgása, az üdvözlések sorrendje,  a behajózás, valamint a ponton és pódium ceremónia, majd azt követő média rendezvény publikus, de a Vendée Globe igazgatóság szigorú protokollja szerint zajlik. A befutásra érkezett, Vendée Globe oldalon regisztrált média képviselők minden proktikus információt és segítséget megkapnak a rendezőtől.

A nemzetközi sajtótájékoztatót követően ugyanazon helyszínen a magyar sajtótájékoztatóval folyatjuk a programot.

RÖVID INTERJÚKRA VAN LEHETŐSÉG, MAJD A HOSSZABB  BESZÁMOLÓKRA MAGYARORSZAGON KERÜL SOR.

Köszönjük előre is a megtisztelő és lelkes érdeklődést. A biztonsági szabályok és a rendezény protokolját követve, minden helyszínre érkező érdeklődő látni és hallani fogja az első beszámolókat.

Fa Nándor a kedves egyéni meghívásoknak, programoknak itt a befutást követő napokban nem tud eleget tenni. A magyarországi rendezvények előkészületei megkezdődtek.

*ETA (Estimated Time of Arrival = Várható Érkezési Idő): módosulhat az időjárás függvényében

HASZNOS INFO/USEFUL INFO:

http://www.portolona.fr/
http://www.lessablesdolonne.fr/
http://www.vendee-tourisme.com/infos-pratiques-vendee/offices-de-tourisme/31826-office-de-tourisme-destination-les-sables-d-olonne.html

Febr. 7. 

Egyre nagyobb az érdeklődés, egyre többen gyülekeznek a Vendée Globe városban, magyar és külföldi média képviselők, tv stábok, barátok, sporttársak, ismerősök, ismeretlenek.

A párizsi Magyar Nagykövetség felvette a kapcsolatot az SOH csapattal és a Vendée Globe igazgatósággal, a Nagykövet Úr részvételéről megkezdődött az egyeztetés. A Nagykövet Úr Les Sables d’Olonne-ba utazik Fa Nándor célbeérkezésére és részt kíván venni a befutási ceremónián.

Megérkezett a Spirit of Hungary “keresztapja” Kiss Péter, a ZOLTEK CARBON Co. egykori nyugalmazott alelnöke is, aki a hajó megszületésének fő inspirátora. A ZOLTEK a SOH77 projekt első szponzora és szupportere, amely minden jóban, rosszban Fa Nándor mellett állt a 2012-2017-ig megfogalmazott Spirit of Hungary projektben. Itt tartózkodik Fa Nándor balatoni vitorlás klubjának, a Kereked Klubnak több, mint 10 fős delegációja. Velük tartott Fináczy György, a nagy balatoni vitorlázó legenda, egykori Finn dinghy olimpikon,  5-szörös TBS Nagydíj Szóló Balatonkerülő győztes vitorlázó.

Ideutazásukat jelezték sokan Magyarországról és Franciaországban élő magyarok, külföldiek. 

Nagy a készülődés, naponta  több VG versenyrendező és SOH csapat közt zajló meetinggel, mindig közelebbi beérkezési időpont – azaz ETA határozható meg, ahogy a Spirit of Hungary közeledik a célhoz.

LEHETŐSÉG SZERINT FACEBOOK – Live -STREAM 

A BEFUTÁS, illetve a SOH77 bevonulása a legendás Vendée Globe kikötőbe vezető csatornán tervezetten LÁTHATÓ LESZ RÉSZLETEIBEN a VG és az SOH77 Fb oldalakon. Bízunk a jó lehetőségekben! A behajózási viszonyok, a nagy hullámzás, a sziklás csatorna bejárat és a trükkös szél-hullámzás irányok meglehetősen bonyolult feladatot teremtenek – nem lazíthat a skipper, amígcsak ki nem köt a békés Port Olona Olonában. ???????

—-

EGY ARANYOS ÜZENET A RENGETEG, minden-nyelven küldött üzenet közül: “Kedves Földi Csapat, kedves Nándor! Családom, gyermekeim lelkesedése, rajongása töretlen. Jól szemlélteti ezt, hogy kisfiam a farsangon ‘FaNándor’ szeretne lenni. ? Sikeres célba érkezést kívánunk!”

—

????????? NAGY IZGALOMMAL TELIK A VÁRAKOZÁS

KÖSZÖNJÜK MINDANNYIUKNAK AZ ÓRIÁSI LELKESEDÉST, LELKESÍTÉST, a minden lehető csatornán küldött LEVELEKET. Lesz mit olvasni Nándornak, ha majd otthon hátradőlhet …

MERCI, THANKS A LOT, DANKE SCHÖN – TO ALL OF YOUR VERY FRIENDLY MESSAGES AND LETTERS FROM ALL OF THE WORLD!
WAITING TOGETHER FOR THE MAGIC SOH77 ARRIVAL! ?????????

SOH77 Hajónapló – elsőkézből Fa Nándortól

Febr. 06-án hajnal,

Tegnap egész délután, este férfiasan és türelemmel vártam az erősödést, ami a 30 – 32 cs-hoz képest 38 – 42 cs, és tűrtem, hogy lassabban haladok a 3 reff alatt. Most éjszaka, már úgy gondoltam, ha eddig nem erősödött, akkor talán nem is fog, és nekiláttam kireffelni. Kint azért téli hideg van, fröccsös, megy a víz mindenen. Beöltöztem vízhatlanba, de alatta nem vettem sokat, hogy ne izzadjak le nagyon. Kimentem, kigumiztam a csomagot, elrendeztem a köteleket a csörlőkön. Egyik csörlőn eresztem a reffkötelet, a másikon húzom a felhúzót. A harmadik reff 415 tekerés a kávédarálón. Pontosan tudom minden műveletről, hogy hány tekerés, és mindig számolom, így tudom, hogy hol tartok a feladattal. Most 380 -nál jártam, mikor a szél 36 cs-ra erősödött, megálltam. Egyrészt szusszantam egyet, másrészt kíváncsi voltam, hogy ebből mi lesz. Öt perc után 42 cs fújt, 25 cs-val vágtatunk az éjszakában az össze-visszaálló nagyvitorlával. Megcseréltem a köteleket a csörlőkön, és elkezdtem vissza, lereffelni, amit addig felhúztam. 20 perc után visszagumizva a csomag, minden olyan, mintha hozzá sem nyúltam volna. Jó kis éjszakai tréning, hogy el ne felejtsem a lépéseket.

Pirkadatig kifejezetten frusztrált, hogy nem úgy megyek, mint szeretnék, akkor tartósan legyengült a szél 30 cs környékére, ismét kireffeltem, a harmadikat. Mindjárt meglódultunk, de volt még tartalékom, lecseréltem a J3-at is a J2-re. Külön-külön egyik sem sok, de együtt most nagyon jól visznek, 18 cs fölött.

Amikor az ember kicsit hosszabb alvás után ugrik így hajnalban, mint most, és komoly fizikai terhelés vár rá, akkor bizony érdekes üzeneteket küld az agya. Sötétszürke még minden, vastag felhők borítják az eget, de én kiválóan látom a csillagokat. Néha meg kell, hogy álljak, hogy kicsit kitisztuljon a kép, aztán nyomom tovább. Ilyenkor nem kell az orrfedélzeten kószálni, itt a védett kormányállásban elmegy.

Mire rendesen kivilágosodott, már kevés volt ez is. Reff kettő föl, és megállás nélkül a reff egy is föl. Most a teljes alapvitorázat fönt van. 20 cs fúj, egyelőre ugyanonnan, szakad az eső, ahogy a várt front megjött, és lassan vonul át rajtam. Nagyon hiányoznak az elveszített vitorláim, az A7 és a reacher. Most bármelyik jól jönne, mert az A3-hoz már nincs erőm, nem kockáztatom meg fölhúzni, a J2, ami fönt van, meg egy kicsit kevés. Haladok, de egyik routingot sem tudom tartani. Ezeknek a pöttyöknek ezredmásodperc reffelni, vitorlát cserélni, neki nem esik az eső, nem rugdos a szél, ő egy szép egyenletes tempót nyom az átlagosra egyszerűsített széllel. Mindig nagy öröm számomra megverni a pöttyöt, mert az igazán szép teljesítmény, kell hozzá kicsit erősebb, jobb szögű szél, mint ami az előjelzésben van.

12:30 UTC-kor meghauzoltam. Lassan átmegy rajtam a front, esőjével, fellegeivel, és mögötte a szélnek Ny-ra illenék fordulni. Még egyelőre negatívon megyek, csak azért váltottam csapást, mert már nagyon szerettem volna, másrészt a legfrissebb, a mai GRIB alapján készített routing azt mondta.

Az esőfront mögött békésebb a világ, 18 – 22 cs fújdogál, 10 cs-val ballagok. Várható volt, mint ahogy az is, hogy gyorsan fog erősödni, ahogy bejön az új szél nyugatról.

Koradélután van, fellegek kergetik egymást, néha kilyukad az ég, lenéz ilyenkor rám a nap, és biztat: jól van Nándi, jól van ez így, menjél csak. És megyek. Nem nagyon melegít a fénye, mégis jólesik beszívni a sugárzást. Ülök kint a fedezékben teljesen beöltözve, fejemen a csuklya, különben fázik a nyakam, és a szunyókálás határán élvezem a menetet. Megsiklik a hajó egy hullámon és a szokásos pattogás, lökdösés, ébreszt, kis híján lefejelem az ajtót. A műszeren 30 cs. No, itt a szél. Az első roham hamar enyhül, de rövidesen követik újabbak. Szépen, komótosan lereffelem az elsőt, az úgy biztonságosabb. Nem lep meg, mikor erre visszagyengülünk 22 – 24 cs-ra és lelassulok. Ha volna velem valaki, most bölcs mosollyal mondanám neki, nyugi, mindjárt visszajön, csak mórikálja magát. Pontosan ez történt, negyed óra múlva 33 cs fúj, már a következő lépésen gondolkodom, de várok vele.

Már a horizontról süt a nap, mi rendületlenül haladunk 26 – 32 cs-s széllel, szuper az irány, jól érzem magam.

Poz: Febr. 06, 18:30 UTC, 43° 42,4′ N, 014° 08,2′ W, minden OK,

Febr. 5.

ONBOARD VIDEO ©NandorFa/SpiritofHungary

 

A ma reggeli VG telefonbeszélgetés itt visszanézhető (Facebook LIVE közvetítés a Spirit of Hungary facebook csatornáján:

https://www.facebook.com/SpiritOfHungary/

Itt pedig meghallgatható a telefonbeszélgetés audió verziója:

 

Febr. 5. SOH77 HAJÓNAPLÓ

Hideg, nyirkos, zötyögős napom van, amit az szépít meg, hogy megint kicsit közelebb vagyok hozzátok. Jó volt délben egy kicsit beszélni hozzátok, jó voplt tudni, hogy ott vagytok.

A mostani haladási és egyéb viszonyok azt mutatják, hogy sokkal inkább 8.-án reggel érek be. Nem erőltetem az esti megérkezést, mert ha nem sikerül, az nem jó senkinek.

Napló: Febr. 04.-én este,

Egyik percről a másikra fordult a szél és pillanatok alatt meghauzoltam. Már a majdnem célegyenesen vagyok, ami azért még komoly vámot szed majd tőlem. Az előjelzés szerint lesz 35 cs-s szelem holnapra, de az a valóságban 45 – 50 cs szokott lenni. Jó lenne, ha most kivételesen beérné kicsit kevesebbel.

Este, amikor megjött az igazi D – Ny-i szél, az most is úgy történt, hogy leszakadt az ég, úgy ömlött a havas eső, hogy nem láttam a hajó orráig, és úgy esett be a szél, mint a kályhacső, szinte egyetlen pillanatban. Nem tudom, hogy este lett, vagy csak besötétedett, de fejlámpa kellett.

Teljes nagyvitorla és a J2 volt fent, ebből minden sok volt. Először sietve levettem az elsőt, szépen bekötöztem, de már sok volt, levettem a másodikat, szépen bekötöztem azt is, és akkor láttam, hogy rossz felé megyek. Amíg reffelgettem elfordult a szél D-re, föl kellet mennem teljesen szembeszelesig, és még az sem volt elég. Uszonyt le, ez már majdnem, de még mindig fetrengek, gyorsan lecseréltem a J2-t a J3-ra. Így teljesen jó volt 10 percig, aztán elindult a szél mögém, amitől gyorsan kevés lett minden.

Kellett még két óra, amíg beállt a szél, és be tudtam állítani a vitorlákat. Uszony fel, majd a J2 vissza, így mentem az éjszaka közepéig, amikor a J3 jött vissza. Reggel, J2 vissza, ez jó volt, amíg meg nem csináltam a reggeli kávémat, aztán sok lett, J3 vissza. Délutánig jó volt így, de 3 óra körül már 36 – 40 cs fújt, meg, megcsusszantunk 25 cs-val, zötyögés, pattogás, billegés, recseg, ropog minden. Ez bármilyen hasznos is, a hajónak a mai állapotában, amikor alig van olyan apróság, ami ne szorulna cserére, javításra, nekem sok. Leveszem a harmadik reffet. Így most elsőre kicsit kevés, de megyek 13 – 20 között most is, és erősödést várok.

Az elmúlt 10 órából kint voltam 6-ot, a többit itt bent harcra kész állapotban. Egyszer átöltöztem, mert tocsogott rajtam a ruha az izzadtságtól. Az a baj, hogy nincs már száraz ruhám. Már azokból is kifogytam, amiket mostam, szárítottam melegebb időkben. Most a vizeset használt, nyirkosra tudom csak cserélni, amit jól meggondolok, hogy megéri-e. Ami rajtam van az meleg, ha leveszem, csak jéghideg nyirkosra tudom cserélni. Melyik gyorsabb és vonzóbb, hogy lassan rám szárad a vizes, vagy lassan rám melegszik és rám szárad a csere. Választásom az, hogy jó lesz már megérkezni és beállni egy forró zuhany alá pár órára.

Az előbb hangosan kiröhögtem magam, mert a vízmelegítő edényből nem tudtam átönteni a forró vizet a pohárba. Se mellé, se a kezemre nem akartam, pont bele meg nem lehet. Annyira rázkódik, zötyög a hajó, hogy képtelenség a legegyszerűbb műveletet rendesen megcsinálni. Végül némi áldozat árán csináltam egy kakaót, de azt meginni is csak egy koreográfia alapján lehet. Imádom a forró italokat, de azt már nem, amikor teleöntöm a számat vele, leforrázok mindent odabent. Úgy lehet ezt meginni, hogy kikanalazza az ember. Egy kanál ital, jól megfújom aztán be a lyukon. A megfújásban van a trükk. Ha úgy akarom megfújni, ahogy normálisan megfúj az ember egy kanál forró italt, akkor semmi sem marad a kanálban, mire odaér a számhoz. Közel hozom a poharat a számhoz, belekanalazok, rátámasztom a kanalat a pohár szélére, ott megfújom, és csak a legvégén kapom be. Így a kanálról lelötyögő ital ott marad a pohárban.

A szél úgy csattogtatja valamelyik felhúzót az árbocon, hogy metronómot lehet rá kalibrálni. Ha az egyik abbahagyja, kezdi a másik, attól függően, hogy melyik mennyire feszes. Sok időt töltöttem azzal, hogy megtaláljam azt a feszességet, amikor nem csattog, de föladtam. Egy bizonyos szélerő fölött mindig csattog valamelyik.

Ma délben hosszan beszélgettünk Andy-val a sajtó központtal, de valójában a családommal és azokkal a barátaimmal, akik már megérkeztek LSdO-ba. Andy a tolmács. Nagy öröm és dopping tudni, hogy a nekem kedves emberek ott lesznek a vízen, vagy a parton, mikor megérkezem.

Megyek bele az éjszakába, ami jelentős szélerősödést ígér. Vitorlázatom jó 45 cs-ig, ha föltekerem a J3-at, akár 55 cs-ig is, emiatt nem aggódom. Inkább zavar az a köztes állapot, hogy a mostani szélhez egy kicsit alul vagyok vitorlázva. Mikor levettem a harmadik reffet, akkor 36 cs fújt és arra vártam az erősödést, helyette viszont legyengült 30 – 35 cs-ra. Nem tehetek mást, mint várok, most már nem reffelhetek ki, majd reggel.

Az elmúlt 24 órában 320 SM-et jöttem a lassú kezdés ellenére, 827 SM van hátra.

Poz: Febr. 05, 19:45 UTC, 42° 56,8′ N, 020° 39,1′ W, haladok,

———-

HUNSAIL publikáció – Ruják István írása

http://hunsail.hu/hirek/hazafutas

Home run. Amikor a baseball meccsen az ütő játékos olyan nagyot és messzire ütött, hogy az ellenfél már semmit sem tehet, akkor neki különösebb sietség nélkül már csak körbe kell kocognia. A Vendée Globe-on nincs békés kocogás, de az biztos, hogy Nándi már a kerítésen túlra küldte a labdát, és ha minden jól megy a sapkáját lengetve, a szurkolókat üdvözölve csak haza kell futnia. Ötödször kerülte meg vitorlázva a Földet, senki sincs a közelében.

Már kevesebb, mint ezer tengeri mérföldnyire van Les Sables D’Olonne-tól. Az elmúlt héten átverekedte magát az Azori magasnyomású terület gyenge, változó irányú szelein, és néhány frusztrálóan lassú nap után elérte az anticiklon északi oldalán keletre rohanó ciklonok egyikének szélét. Ilyen szélben naponta 300 mérföldnél is többet megtehet, vagyis akár kedden, február 7-én, versenye 93. napán megérkezhet a célba. A békés hazafutás persze távolról sem békés! Nehezítheti 40 csomó feletti szél, erős hajóforgalom, benne kivilágítatlan halászhajókkal, az Atlanti-óceán kemény és a cél közelében egyre kellemetlenebb hullámzása. Na meg persze a fáradtság, a hosszú menet kimerültsége, az egyébként már megszokott nehézségek, akár csak egy nem várt szélforduló, szélerősödés-gyengülés okozta pluszmunka lelki energiákat is romboló fájdalma, vagy esetleg éppen a közeli megérkezés, az út végének furcsa, felkavaró tudata.

Nándi vasárnap hajnalban északkeletiről keletire vette az irányt, hogy még távolodjon valamelyest az Atlanti-óceánnak ezen a részén éppen elzúgó ciklon középpontjától. Így is 30-35 csomós szélben vitorlázik, és még erősödésekre, akár 50 csomósra is számíthat, a Vizcaya-öblöt közelítve egyre keményebb hullámzással!

Vagyis a baseballos hasonlat csak jelképesen igaz. Ebben a hazafutásban nincs kedélyes sapkalengetés!
A Spirit of Hungary Nándi harmadik földkerülő hajója a Szent Jupát és az Alba Regia után. Csak a Budapesttel nem járta meg a déli óceánokat. A Barcelona World Race-en Conrad Colmannel kettesben átélt sok apró kudarc és nehézség után most, élete második Vendée Globe-ján 63 évesen magasan az elvárások felett teljesít. Nándi időközben kiismerte a hajót és megtanulta – de milyen jól megtanulta – a földkerülőn való jó szerepléshez napjainkban szükséges modern versenystílust, a naponta többször frissített időjárás-előrejelzéseken alapuló meteotaktika számítógépes útvonaltervezéssel tökéletesített alkalmazását. Az elrajtolt 29 versenyző közül az egyik leghiggadtabb és legokosabb döntéseket hozó skippernek bizonyulva a Spirit of Hungarynél potenciálisan nagyobb sebességű hajókat is megelőzve futhat be a 8. helyen.

Annak idején, az 1992-93-as második Vendée Globe-on ő volt az első nem-francia versenyző, aki képes volt teljesíteni a világ legnehezebb vitorlás pályáját. Most a befutáskor – Rich Wilson célbafutásáig mindenképpen – ő lesz a valaha volt legidősebb versenyző, aki eredményesen célba ért ezen a fizikailag és lelkileg egyaránt kimerítő regattán.

Eredményeiben az is nagy szerepet játszik, hogy hajói tervezésében és megépítésében mindig személyesen is oroszlánrészt vállalva biztos, hogy ő jobban ismeri a hajóját, mint ellenfelei a magukét. A Spirit of Hungary – nevének jogosságát bizonyítva – a magyar sporthajó ipar dicsőségét is hirdeti. Megszületésében olyan szakemberek segédkeztek a karbon kompozit hajótestnek a Pauger Carbon műhelyben való megépítésétől a elektromos rendszerének felépítésén át a műszerek, a kötélzet és minden más apróság beszereléséig, akik nagyon büszkék lehetnek a munkájukra és szaktudásukra. Versenyképes IMOCA 60-as készítésére a világon csak nagyon kevés országban vállalkozhatnak sikerrel, és ez a hajó bebizonyította, hogy a mi kis tenger nélküli országunk szakemberei erre képesek.

Amit a Spirit of Hungaryn  Nándi nem sajátkezűleg épített vagy készített, még annak a megvalósíthatóságában is főszerepet játszott mindazzal, amiket vitorlás karrierje során tett.

A nyolcvanas évek elején Gál Józsival a földkerülésre alkalmas kivitelben megépítette a 31 lábas Szent Jupátot, miközben a kor elismert vitorlázói között is bőven akadtak a vállalkozásuk sikerének még a lehetőségét is vitató hajósok. A székesfehérvári Köfém üzemben jórészt önmaga által épített első hatvanlábasa még inkább úttörő vállalkozás volt. Az Alba Regiával bebizonyította, mindenkinek megmutatta, hogy a lehetőségeink mennyire túlszárnyalhatók, és a fejlődés fő mozgató ereje az akarat. A következő, a Budapest is jól sikerült, éppen csak balszerencsés hajó volt.

Aztán a Balatonon elindította a TBS Kupa egyszemélyes szólóvitorlás tókerülő versenyt nyolcméteres szabad tervezésű hajóknak meghirdetve. Nem titkolt szándéka volt elérni, hogy erre a versenyre a magyar vitorlázók, tervezők és hajóépítők összefogásával új, különleges, kreatív vitorlások épüljenek. Amikor pedig az érintettek még nem igazán mozdultak meg, megtervezett és építtetett egy nyolcméterest, amellyel maga vett részt a „szólóvitorlás Kékszalagon”. Végre aztán azon a versenyen is megjelentek új, speciálisan arra a kihívásra fejlesztett nyolcméteresek.

Ahogy a Kékszalag elnyerésének vágya évtizedek óta hajtja a vitorlázókat, ösztönzi a hajóépítőket a fejlesztésre, ugyanúgy a maga területén hasonló a hatása a TBS Nagydíjnak és a néhány éve futó Kenese-Keszthely Szóló versenynek.

Aztán kétévtizedes szünet, az óceáni versenyzéstől való visszavonultság után, olyan életkorban, amikor sok embernek a gondolatait már csak a nyugdíjas évek foglalkoztatják, ő újra belevágott és kiverekedte, létrehozta, megteremtette a Spirit of Hungaryt, és ismét vízre szállt.

Közel négy évtizede harsogja az arcunkba vitorlázóknak és nem-vitorlázóknak, hogy Lehetséges és Megvalósítható. Hogy nem ülni és várni, hanem tenni kell!

Ünneplő közönség, körbefutás, sapkalengetés. Home run. Ez már nem csak vitorlás karrier. Ezt úgy hívják, hogy életmű…