Vendée Globe  
93 nap 22 óra 52 perc

Vendée Globe SOH77 12. heti krónika – hajónapló jan. 22-29. Fa Nándor az Egyenlítőn innen

*ETA: Nándortól,  Febr. 5-9. A Spirit of Hungary Január 24-én átlépte az Egyenlítőt! Friss AUDIÓ felvétel újra az északi féltekén! Legfrissebb hajónapló. BRAVO az eddig befutott győztes(ek)nek Armel, BRAVO Alex, BRAVO Jérémie, JP Dick,  Yann, Jean! 

*ETA (Estimated Time of Arrival = Várható Érkezési Idő): a Vendée Globe Versenyigazgatóság aktuális kalkulációja szerint módosulhat, időjárás függvényében 1-2 nap különbség lehetséges.

2017. Jan. 28. A Spirit of Hungary a 8. helyen, 83 napja hajózik szóló-nonstop a földkerülő vitorlázóversenyen – túl az elméleti versenytáv 90%-án. Fa Nándor egyéni távolsági óceáni rekordja a Spirit of Hungaryvel 432 tmf=800 km.

SOH77 Vendée’bloG – Nándor hajónaplója itt, a képek alatt olvasható:


Jan 28. reggeli tracking adatok:


Pillanatképek a VG hivatalos hajó-követés és statisztika oldalakról.

VG_onboard_photo©NándorFa_SoH77 

Fa Nándor hivatalos weboldala: http://www.spiritofhungary.hu

Vendée Globe hivatalos versenyoldal: http://www.vendeeglobe.org/en

JAN. 27-én érkezett SOH77 Napló: 

Jan. 26.-án este, Alkonyatkor egy rendes esőfelhő magtalált még itt is, közel 500 SM-el az egyenlítő fölött. Gondolom a környezete kicsit oda fújt neki, mert csak a szélirányt tudta pár fokkel elforgatni, semmi más nem történt. Meglepően felhős a környezet egyébként. Megvannak a szokásos bárányfelhők a szokásos magasságban, de fölöttük kifejezetten nagy kiterjedésű esőfelhők vonulnak. Eső csak pár csöpp jött le, a többi fönt maradt. Gondolom, azért van, mert nem jut el a felleg a kicsapódás állapotába, de hogy miért nem, azt nem én fogom elmesélni.

Keresgéltem a GRIB szolgáltatások között áramlás térképet, de nem találtam. Vagyis a listában benne van, de a térképen nem találtam meg a vektorait. Érdekelne a környezetem, mert jóval gyorsabban megyek, mint ahogy haladok. Folyamatosan 13 – 16 cs között megyünk és 11,6 cs-s átlagot hozott ki a hivatalos tracking. Sajnos, amióta nincs GPS antennám, azóta nincs SOG, COG adatom sem. Ezek a földfelszínhez mért irány és sebességi adatok, amik hiányoznak a korrekt routinghoz is, de nincsenek.

Túl korán örültem, hogy nincs hínár. Ott nem is volt, de itt most van, és nem is kevés. Egyelőre még nem kell megállni, de a hydrot rendszeresen felveszem, leszedni róla a zöldséget. Igazából nem is zöld. Olyan sárgás, barnás zöld, mintha éppen halódna, de nem, ezek nagyon is virulensek, amint a helyzet mutatja. Ha egyszer a távoli jövőben valami veszélyezteti a mi gyönyörűen extrém versenyünket, akkor az a szemét és a hínár. Ezek együtt nagyon hatékony kombináció, komoly szigeteket tudnak alkotni. 10 percenként ugrok takarítani a hydrót, mert így nincs töltésem. Nagyon bosszantó. Vajon mire gondolt a Teremtő, amikor ezeket teremtette, mert nem látom helyüket még a táplálék láncban sem, de lehet, hogy tévedek.


Előttem kitisztult az ég, de legyengült vele a szél is. Most 16 cs körüli szellő fújdogál, amiben azért jól tudok még haladni. Már kanyarodtam fölfelé 3 fokot, most 310°-ra megyek. Éjszaka már hűvösebb volt, egész jól tudtam aludni.

Ahányszor árvitorláztam itt az ÉK-i passzátban, az utóbbi időben, vagyis most negyedszer, annyiszor jut eszembe Rakonczai Gábor barátom és az ő kenus “odüsszeája”. Nekem többnyire 20 cs alatt fújt, de volt olyan 30 cs-s is, ami őt kis híján elpusztította. Elképesztő vagy Gábor, és elképesztően alábecsülted a feladatot, annak kockázatait, lehetséges buktatóit, és mégis átértél élve, átsegítettek az őrangyalaid. A teljesítmény valamekkora hányada nem a tiéd, azzal tartozol a jó sorsodnak, amit, lehet, hogy valamikor majd visszavesz tőled. Bár, visszaidézve azokat a beszélgetéseket közvetlenül az utad után, lehet, hogy megfizetted már út közben, ezt neked kell tudnod. Tudod, mi emberek különböző, egyénenként változó mértékű szerencse-kvótával születünk, és ha idő előtt elpuffantjuk, végül elfogy. (Ha ebben nem hiszünk, a nagy számok törvénye akkor is érvényesül.)

Délutánra erősen legyengült a szél, most mindössze 13 cs fúj, ami annak ellenére kevés, hogy jó szögből jön. Most épp kimentem ráhúzni a vitorlákra, és meglepődtem, mert olyan rövid, lötyögős, tarajos hullámokon mentünk keresztül, ami mindig határozott áramláshatárt mutat. Miután nincs SOG, COG-m így nem látom műszeren, és azt sem tudhatom, hogy belementem, vagy kijöttem valamiből, egyedül a haladás mutatja majd meg, később. Itt az Óceán közepén, ilyen határozott vonalban, furcsa.

Kaptam a lányaimtól két fotóalbumot karácsonyra ajándékul. Karácsonykor nem voltam abban a fizikai és lelki állapotban, hogy kellően elmélyedjek bennük, most viszont, így hazafelé menet annál inkább, előszedtem őket és belefelejtkeztem egy órácskára. Hihetetlen módon el tudunk utazni az időben pillanatok alatt, és sok gyönyörű, emlékezetes esemény, momentum jön elő az emlékek birodalmából, életünk legkülönbözőbb időszakából, helyszíneiről. Nehéz visszacsöppenni a jelenbe.

Erősen bepárásodott a levegő és megnőttek a fellegek is. Ez a szélre csak annyira van hatással, hogy gyengült, de nem stabil sem az ereje, sem az iránya. Kíváncsi vagyok, hogy merre hoz igazi változást. Elvileg erősödnie kellene ugyanebből az irányból, aránylag rövid időn belül.

Egyik óráról a másikra eltűnt a hínár. Hogy végleg, vagy csak éppen itt nincs, azt még nem tudom.

Ma nem tudtam 10 napos előjelzést levenni. Nekifutottam négyszer, és minden alkalommal 5 napos jött. Megkértem Parickot, hogy vegye fel a kapcsolatot a szolgáltatóval, és érdeklődjön utána. Addig mindenesetre eljutottam, hogy amikor kifutok a passzát szélből és igyekszem majd átcsusszanni a Ny-i szelek világába, ott megjelent egy újabb magasnyomású buborék az utamban. Bosszantó, hogy nem látom tovább, mert igazán fontos. Sokszor végigmentem lépésről, lépésre az útvonalon, de ez az egyetlen járható út föl, amin megyek, ezért most még nem okoz nagyobb gondot, hogy nem látom a folytatást. Remélem holnapra helyreáll a szolgáltatás. Naponta egyszer, délben vált az adat, tehát holnap délig nem érdemes tovább kísérleteznem.

Poz: Jan. 27, 20:00 UTC, 11° 56,5′ N, 037° 59,7′ W, haladtunk.


———-

Jan. 27. reggeli poziciók és SOH77 Hajónapló:

“Ma nagyon házias voltam, mostam, borotválkoztam, tisztálkodtam”


Napló, Jan. 25.-én este,

Sokat dohogok itt magamban, de nem is tudok ellenállni, amikor teljesen érthetetlen dolgok történnek. Itt, az Egyenlítő fölött pár fokkal honnan jönnek É-i hullámok?  Ráadásul nem csak pár interferált kóbor hullám, hanem kemény, uralkodó hullámzás már egy napja, amikben rettenetesen döngünk, szinte lehetetlen szembe menni neki. Három, négy pofon, mindegyik nagyobb az előzőnél és végül megállítják a hajót. Most, hogy fordult a szél, ismét szembe megyek nekik, és mit sem változtak. Ha elszakad a cérna, ordítok, mintha volna kinek. Nekem mindenesetre jót tesz, levezetem a frusztrációt. Imádok vitorlázni és imádok itt vitorlázni az Óceánon, de vannak olyan velejárói, amik érző embernek szinte elviselhetetlenek. Tudom, hogy itt semmi sincs értünk, és semmi sincs ellenünk. Az elemek a saját törvényeik szerint élik életüket, szenvtelenül, fáradhatatlanul. Hogy ez nekem tetszik, vagy néha nagyon nem, az ízlés dolga, saját elhatározásból vagyok itt.

A 6. fok É-nál járok és az össze, vissza maszatolt égen, mintha valami rend kezdene kialakulni. Már emlékeztet a felhőzet arra, ahol vagyok. Eddig olyan volt, mint a manapság divatba jött festészeti stílus, amikor vödörrel, lendületből készül az alkotás. Amit eddig fönt láttam, könnyen visszaadnám vásznon, ha lenne ilyen hajlamom.

Nagyon tanulságos álmom volt. Hideg, vizes, sóderdombok között igyekeztem egy óriási, speciális gépet összerakni a semmiből, ami képes járni és feldolgozni a sódert. Ébredésig nem készült el, pedig nagyon igyekeztem. Olyan hangulatom volt álmomban, mint tegnap a szürke, maszatos ég alatt, optimista voltam, reménytelen viszonyok között.

Ugyanaz a vitorlázat, mint tegnap este, a szél is csak időszakosan élénkül, vagy csökken, de határozottan fordult K felé, én meg É felé. Most 330°-ra tartok, 55° a TWA, 32°-os az AWA, 16 – 18 cs a szél, 11,5 – 12,5 cs-s a sebességünk. Kisütött a nap. Néha még most is bejön egy-egy sorozás, két egyenes után bal horog, majd egy felütés – mintha a Madár programozta volna -, de már ritkulnak.

A bőröm tiltakozik az őt érő hatások ellen, amit a legváltozatosabb külsőségekkel hoz tudomásomra. Kezelem, ahogy tudom, de az igazi megoldás ott van Les Sables d’Olonne-ban, egy kiadós, forró, édesvizes zuhany, és tiszta, só mentes ruha.

Kaptam egy kedves, bíztató levelet régi kajakos barátomtól, Tónitól. Mindegyikőnk tudja, hogy életünknek az a része, 15 és 20 között, azok az edzők, Kovács Laci, Dunai Pista, a sportág szelleme, és nem utolsó sorban a társaság, akikkel együtt éltük tinédzser életünket, meghatározó volt egész életünkre. Sohasem gondolok arra, hogy mi lett volna, ha…, valamiért így kellet lennie, nagyszerű indítás volt, tökéletes útravalókat kaptunk.

Az Észak Atlanti Óceánon jelentős kerülőt kell tennem, az elmúlt két nap modelljei szerint egybehangzóan sokkal nagyobb távolságot fogok vitorlázni, mint a valóságos megteendő út.  A fönt kialakuló ciklon centruma valahol Bretagne magasságában vonul majd K felé, és bizony csúnya világot teremt maga körül a helyenként 60 – 70 cs-s szeleivel. Ahol nekem haladnom kell majd, az a békésebb peremvidéke, max. 40 cs körüli szelekkel Ny-i irányból. Ha szerencsém lesz, ez a Ny-i talán kitart nekem a célig. A következő 4 napon akárhogy is megyek, a VMG-m nagyon alacsony lesz, csak keveset közelítek a célhoz. Ha majd beveszem a kanyart, utána viszont minden mérföld teljes egészében hasznosul, akkor majd felgyorsulok. 

Mostam egy utolsót, mielőtt visszaérek a télbe.Szükséges volt, ha tisztát akarok a végére venni, ugyanis kiürült a táska. Nem sok, egy hosszú, meleg alsó, egy pár meleg zokni, két sapka, egy alsónadrág. Elhasználtam rá legalább 8 liter vizet, most egy ideig szorgosan dolgozik a pumpa.

Nagyon magamra maradtam, Louis előttem messze van, Éric mögöttem messze van, nincs is kapcsolatom velük. Conraddal levelezünk, nyomja becsülettel. Néha úgy érzem, szüksége van némi biztatásra. Kis szerencsével, meg tudja őrizni a 10. helyét, ami kiváló eredmény a problémáktól függetlenül is.

Bartók hegedűversenyét hallgatom Yehudi Menuhinnal, és Márait Sándor, Fedőneve: Ulysses címmel, anno, a Szabad Európa Rádióban elmondott gondolatait olvasom hozzá, igazán nagyszerű kombináció.

Néhány órája mélyebbre vitorlázok, mint a hajóm éles menete, ezért átálltam a kompaszvezérlésre a szél helyett. Mostanra már fél szélben megyek és kireffeltem hozzá annak ellenére, hogy időnként 19 cs a szél. Gyorsan, jól haladunk, már egyértelműen passzátos minden, és annak ellenére, hogy erősen párás a levegő, erős felhőmozgás van, úgy gondolom, hogy biztonsággal mögöttem van a Doldrums az összes zivatarával együtt.

Poz: Jan. 25, 20:00 UTC, 07° 25,7′ N, 034° 45,6′ W, haladtunk, 2900 SM van a célig.


———–

Jan.26. reggeli poziciók és beérkezett skipperek időeredménye itt képekben:



Napló, Jan. 25.-én “Sokat dolgoztam ma, de elégedett vagyok. Minden a helyén, a hajó pont olyan, mint ami a szélhez kell, egyre jobb szögön megyek

délelőtt, Nem lett volna semmi baj ezzel az éjszakával, ha arra számítok, ami jött. De nem erre számítottam, mert teljesen sima könnyűszeles áttörést jelzett a prognózis, és úgy is indult. Mikor túl voltam az egyenlítőn, nagyon vidáman csobogtunk fölfelé, pár nagyobb felleg kivételével teljesen passzátos volt a kép, úgy nézett ki, hogy összeérnek a szelek és egyszer csak az ÉK-iben találom magam. Aztán besötétedett, és most nagyon besötétedett. 

Úgy jött be fölénk egy óriási sötétség, mint egy roló, de egy ideig nem változott semmi. Aztán meg pillanatokon belül megváltozott minden és fenekestül felfordult a világ. A szelem fölpörgött, beerősödött 22 cs-ra, beejtettem és rohantunk Ny-nak 10 percig, aztán leszakadt az ég, ránk döntötték a dézsát. Utána teljes szélcsend, himbálózás, föltekertem a C1-et, ne legyen baja. Nem írom le a teljes éjszakát, de kevés, nagyon gyors rohanás, sok teljes megállás, és szakaszos özönvíz. Tipikus, de a legvadabb egyenlítői zivatarrendszer. Éjszaka csak párszor láttam csillagot, akkor sem tudom, hogy melyiket, mert csak lyukon jött át a fénye. Hajnalig nem volt megállás. Teljesen beöltözve kint tettem a dolgom, és arra nem volt szünet, hogy beugorjak egy flakon vízért. Hajnalban az egyik csapkodós szélcsendesben állva, kezem a kávédaráló karjain, ráborultam és elaludtam. Másodpercek lehettek, de álmodtam, aztán fölriadtam. 

A hajnali derengés hozta a legsötétebb, legvadabb zivatart, ami, mint később kiderült, abból a sorból az utolsó előtti volt. Nagyon megkergetett, de szerencsére ezt már láttam jönni, és fölkészültem rá. Húszpercnyi rohanás után most nem állt le a szél, hanem befordult K-ire, és két zivatar között ki tudtam csusszanni É felé. Az óta egyértelműen ÉK-ivel haladok. Körülöttem felhők, de nem zivatarfelhők, szorítom É – Ény-nak, és van rá esélyem, hogy talán végleg kicsúszok a buborékból. Még egy órát kell így haladnom, akkor kimenekültünk. Hátradőlni még nem lehet, mert a mostani GRIB szerint jön K felől egy még nagyobb buborék, még több zivatarral, és az fölér a 3. fokig. Ebben a tempóban, és irányban talán ki tudok előle slisszolni. Csibész a szelem, amit el kellene érjek, mert, most 15 SM-re van előttem, de ahogy haladok, úgy szívódik előlem É felé, és csak estefelé érem utol. Ami most van az is elég a meneküléshez, de nem szabad leállnom, ami nem rajtam múlik.

Menetelésemet tegnap este óta egy É – ÉK-ről érkező, rövid, gonosz hullámzás keseríti meg, pont olyan szögből jön, hogy nagyokat püföl rajtunk, és nem tudok másfelé menni, muszáj nekivitorláznom, vállalni a pofozkodást.

Délelőtt, mikor már automatán hagyhattam a hajót, végre megreggeliztem. Pontosabban ittam egy kávét és ettem hozzá két szelet kenyeret, kicsit bekenve Nutellával. Nagyon jól esett. Most majd nézek valami tartalmasabb ebédet, mert kicsit fáradtnak érzem magam, és azt nem szeretem.

Most, délután már nem pofozkodunk. Na, nem azért, mert a hullámzás jobb belátásra tért, hanem mert a szél majdnem É-ról jön, és így már nem megyek nekik szembe. 310 – 320° közé tudok most vitorlázni, ami nagyon negatív, de később szerintem pörögni fog keletebbre, és én is följebb tudok majd menni. Leszedtem, és mindjárt el is raktam a C1-et. Most több nap éles menet jön, és a mostaninál erősebb szelek, nem maradhat fent. 

3°20′ É-nál járok, úgy gondolom, hogy már nem nyúl utánam a doldrums, túl vagyok rajta. Két nap alatt drámaian megváltozott az előjelzés erre a területre. Már napok óta, de még tegnap is homogén szeleket mutattak a vektorok, úgy tűnt, teljes biztonságban, gyorsan át lehet majd suhanni a zónán. A mai térkép már legalább 60 SM széles zavartszeles zónát mutat nagyon aktív zivatar tevékenységgel. Mögöttem, most nagyon nehéz és lassú lenne átkelni. Nem vagyok naiv, tudom, hogy ez a környék nem a stabilitásról híres, de előfordulhatott volna egy szerencsésebb időablak. Belátom, nem fordulhat elő, fizetünk a révésznek.

Itt tartottam az A3-at a hajó szélén a kormányállás mellett, ha kell, nem az orrból kell kiszedni. De végül nem kellett, lebontottam és bevonszoltam az orrba, fölkötöttem a jobb oldali kupac tetejére, ott hasznosul a súlya, és nincs útban. Itt a kormányállás mellet zavaró volt, megbántam, hogy ide tettem, máskor nem hagyom itt. 

Sötétedik, készülök az éjszakára. A várakozásnak megfelelően erősödik a szél, és lassan fordul is. Ettől aztán megint zuhogós lett a menet, de nem izgat. A hajó kibírja, nekem meg ki kell bírnom. Lereffeltem az elsőt, amíg még látok, de ideje is volt, pöffben nagyon dőltünk, ez már elvesz a sebességből.

Az én egyszerű, térképen való mérésem szerint 3050 SM van hátra a befutóig.

Poz: Jan. 25, 20:40 UTC, 03° 34′ N, 032° 58,8′ W, haladtunk, minden OK, elfáradtam, kicsit pihenek.”


—- —– —- 

SOH77 egyenlítői hajónapló hazafelé: “Jan. 24-én éjszaka,

Órákat töltök el éjjel és nappal, hidegben és melegben azzal, hogy kint vagyok, és csak úgy szemlélem az óceán életét. Néha nehéz, mert olyanok a viszonyok kint, hogy lehetetlen a filozofikus szemlélődő énemet felvenni. Vagy azért, mert a jeges fröccsök fagyasztanak meg, vagy a napsütés kerget be. Most elöl, ahol lenne némi árnyék, folyamatosan jön a víz, hátul annyira éget a nap, hogy képtelenség hosszabb időt kint tölteni. Azért bármennyire mostohák néha a viszonyok, lopok pár percet akkor is, és beleszimatolok a kinti világba.

Van nekünk egy elképesztően szépséges bolygónk, talán a legszebb az univerzumban, és igyekszem ebből annyit észlelni, eltenni magamnak, amennyit lehetséges. Milyen kevéskét vagyok képes az egészből meglátni, megérteni, és az milyen sok! Kicsit azért is jöttem ide újra, hogy a mai énemmel éljem át ezt a csodát. Kísértetiesen visszatérő gondolatom, hogy vajon meddig fogják ezt így látni még az utódaink. Azt tudom, hogy mit kaptunk mi, mit kaptam én, de azt már nem tudom, hogy meddig marad ez a csodavilág ilyen, meddig lehet és lesz érdemes így idejönni, mint ahogy most én. Nyilván nem rajtam múlik, és az is nyilvánvaló, hogy minden jó szándék ellenére olyan pályán fut a világ, hogy megállíthatatlanul fölélünk és szennyezünk. Történnek bágyadt kísérletek a változtatásra, de a pusztítás nem vár, az percenként és tonnákban mérhető. A civil szféra csak jelzéseket tud küldeni a döntéshozók felé, azok pedig a túlnépesedő világ gondjai közepette sokadik szempontként kezelik és futnak az események után. Kár!

Reggel épp hogy kisütött a nap, megjelent jobbra előttem egy takaros cargo hajó, és örömömre azonnal válaszolt rádióhívásomra. Nem működik az AIS vevőm, így nem tudom név szerint szólítani, de megértjük egymást. Leginkább az érdekelt, milyen minőségben és milyen távolságból jelentem meg neki a műszerein. AIS jelemet 16 SM-ről, a radar jelemet pedig 15 SM-ről vették, ami nagy biztonság nekem. Én az Echomax-on már 30 SM távolságból érzékelem a jelenlétét, de beazonosítani nem tudom. Ha nagyon bizonytalan vagyok, vagy rosszak a látási viszonyok, akkor bekapcsolom a radart, úgy pontosan látom a pozícióját. Ha már sűrűbb hajóforgalmú körzetbe érkezek, folyamatosan bekapcsolva tartom a radart, most ez az egyetlen tájékozódási műszerem.

A Horn Fok után volt bennem aggodalom, hogy megismétlődik az a rémálom, ami a BWR-en, hogy sűrűn tele lesz az óceán hínárral. Most így az Egyenlítőnél már merem azt gondolni, hogy megúsztam. Még emléknek is rettenetes, félóránként álltunk meg és tolattuk le a hínárcsomagokat a kormányokról, tőkesúlyról. Akkor március volt, gondolom most még nem szaporodtak el, csak majd később. Abban sem vagyok biztos, hogy menetrendszerűen virágzanak, lehetséges, hogy csak bizonyos feltételek megléte esetén szaporodnak el annyira, viszont öröm, hogy most nincsenek.

Élesedett a szél. Hajnalban egy nagy feketeség hozott felpörgést, de akkor még visszaesett, amikor elment a felleg. Most tartósan K-i és ez jó, erre vártam. Ebben a gyengécske szélben 110°-os TWA-n sokkal jobban tudok haladni, mint 145° fokon. Különböző felhőalakzatok, gerendák jelentek meg körülöttem, érdeklődéssel figyelem, hogy mit okoznak.

Van nekem két kicsi hydro-generátorom, amik tökéletesen ellátják a hajót elektromos energiával. Oldalanként egy-egy, mindig azt használom, amerre dől a hajó. Az sem kell, hogy folyamatosan menjenek, az idő 60%-a elegendő, ha a sebességem legalább 8 cs. A mi hajóink nem működhetnek elektromosság nélkül, csakúgy mint egy hétköznapi háztartás manapság. Szép lenne úgy “szőrén” vitorlázni, mint a régi időkben, de az a technikai színvonal, ami ezt a teljesítményt lehetővé teszi, nem létezik energia nélkül. Mikor ezeken az összefüggéseken gondolkozom, csak felnézek a vitorlámra és azokra az emberekre gondolok, akik egy akkora cégóriást működtetnek otthon, mint az MVM Partner, akik egy társadalom energia ellátásáért felelnek, és oldják meg. Büszke vagyok, hogy egy ennyire professzionális cég méltónak talált a támogatására. Az én kicsi generátorom sem egyszerű eszköz, igen magas technológiai intelligencia hozta létre, hogy ellát egy ekkora hajót, ilyen teljesítmény mellett.

Milyen technológiai szint, tudás és eszközrendszer szükséges ahhoz, hogy egy egész társadalmat ellássanak energiával. Olyan természetesnek tűnik, hogy van, úgy az energia mint aki azt megtermeli. Mindenben lehet hibát találni, az én generátoraimban is. De ha nem lennének, akkor elpuffogtatnám azt a kétszáz liter üzemanyagot, ami kannákban most velem utazik, és amit reményeim szerint haza is viszek, és ha az sem lenne, akkor megállnék és vége.

Kerek 70 SM-re vagyok az Egyenlítőtől, kicsit több mint egy fok. Itt és most, minden mérföld ajándék egy ideig, ameddig az elvi egyenlítői zónában haladok, ami most az egyenlítő alatt van, és igyekszem kihasználni hogy éppen átfújja a szél.
Jólesően a fejembe szállt az egyenlítői pezsgő. Ma, 24-én 17:25:03 UTC-kor átléptem az egyenlítőt É-nak, hazafelé. 67 napot töltötten a D-i féltekén, ennek a nagy részét hideg körülmények között küzdve az elemekkel. Szép volt, jó volt, elég volt.

Kisebb-nagyobb zivatarfelhők között megyek, aránylag egyenes úton. Ha akarnék sem tudnék szlalomozni közöttük, mert nagyok a távolságok, és lassúak vagyunk hozzá. Nagyon nem is kellene, a többségük kellő távolságban van, csak egy talált telibe, de az legalább jól elmosott, a hajót is és engem is.

Az alkonyat egyelőre felszívta előttem azt a pár óriási gomolygó kicsapódást, amikből nagy zivatar és szélgyilkolás lehetett volna, a többi vagy kieste magát, vagy elsodródtak. Most tiszta előttem az út, 6 – 10 cs-s K-ben ugyanennyivel ballagok. Még ez az éjszaka kell, hogy végleg kiérjek a kritikus zónából és fölvegyem az ÉK-i passzátot.

Poz: Jan. 24, 21:30 UTC, 00° 36,6′ N, 031° 51,9′ W, haladtunk, minden OK.”

Audió felvétel Fa Nándorral, az Egyenlítőt átlépve újra az északi féltekén:

A MAI NAPON, JANUÁR 24-én FA NÁNDOR tizedik alkalommal lépte át az Egyenlítőt.

EZÚTTAL A VENDÉE GLOBE szóló-nonstop földkerülő verenyen, a verseny 79. napján, 65 nap vitorlázás után. A hideg déli féltekén, a jeges déli óceánokon töltött heteket követően a kora esti órákban átszelte az Egyenlítőt, így újra az északi féltekén vitorlázik. A verseny elmélet távjának 13 %-a még hátra van.

A Vendée Globe versenyigazgatósag hivatalosan kiadott információja a Spirit of Hungary Egyenlítő-átszeléséről:

EQUATOR

Átlépés: 24/01/2017, 17:27 UTC-kor

A rajt óta elteljt idő: 79 nap 05 óra 25 perc

A 10 Egyenlitő átkelés mendegyike Fa Nándor földkerülő vitorlázásához kötődik – azaz az Északi és Déli félteke közti “oda-vissza hajóutakhoz.”

4 alkalommal, 2 kétszemélyes földkerülés alatt:

  1. 31 lábas Szt Jupáttal 1985-87 (társa Gál József)
  2. Barcelona World Race 2014-15, hajó: Spirit of Hungary (co-skipper C. Colman, NZL)

6 alkalommal, 3 különböző szóló földkerülő versenyben – 60 lábas, saját tervezésű, Magyarországon épített versenyhajóval:

  1. BOC Challenge 1990-92, hajó: ALBA REGIA ( 4 kontinens – 4 megállóval)
  2. Vendée Globe 1992-93, hajó:  K&H Bank-Matáv (szóló-nonstop földkerülő verseny)
  3. Vendée Globe 2016-17, hajó: SOH77 szóló-nonstop földkerülő verseny

2014. jan. 24. LIVE SHOW Fa Nándorral és Andi Robertsonnal a VG TV-ben!

A műsor elérhető lesz a Vendée Globe Facebook oldalán, illetve honlapján! http://www.vendeeglobe.org/en/

Fa Nándor rövid telefon-bejelentkezése az Egyenlítőtől 30 mérföldre – audio magyar nyelven:

Megkezdődött a VENDÉE GLOBE  12. hete – Fa Nándor óvatos kalkuláció szerint február első hetében érkezhet Les Sables d’Olonne-ba.

A 2016-2017-es Vendée Globe harmadik befutója Jérémie Beyou, Maître Coq nevű Imoca60-as hajójával, 78 nap 6 óra 38 perc és 40 másodperc alatt teljesítette a szóló-nonstop földkerülő távot. Les Sables d’Olonne városának óceáni bejárata előtt az apály miatt hosszan várakoznia kellett, végül este 22:00 UTC-kor hajózhatott be a legendás csatornán. Mindeközben Fa Nándor és a Spirit of Hungary az Egyenlítőt közelíti.

Bravo lés gars! Félicitations á Jérémie Beyou en 3ième place! Fantastic!

Fa Nándor, Spirit of Hungary – onboard VIDEO: hamarosan az Egyenlítő következik!

VendéeBloG – 12. hét: hajónapló január 23-án.

Jan. 23.-án délelőtt,

Az éjszaka végig egyenletes menettel telt, annak ellenére, hogy egy-egy felhő rendre belepiszkált az egyenletes szélbe. Hajnalban, egy felhősor következtében beerősödött a szél, időnként 22 cs, ami ezen a szögön sok a C1-nek, lecseréltem a J2-re. Ezzel haladok 12 – 14 cs-val most délelőtt, de különböző felhőalakzatok most is zaklatják a szelemet. Nehéz jó vitorlázatot kialakítani, mert félóránként történnek változások. Mielőtt beleértem volna a passzátba, gyengébb, de sokkal kiegyensúlyozottabb szeleim voltak. Persze hálás vagyok minden szélért, ami előre visz, nem panasznak szántam, csak információnak.

Gyönyörű, karcsú fregatt madarak specializálták magukat a hajóm árnyéka által megzavart repülőhalakra. Köröznek körülöttem fáradhatatlanul, bár úgy könnyű, ha egy szárnycsapást sem tesznek közben, és lecsapnak időről időre, miközben erélyesen csirregnek egymásra a levegőben. Néha van a csőrükben valami, de többnyire semmi, a halak sem adják olcsón ezüstösen csillogó “bőrüket”.

Kellene valamit ebédelnem, de nehezen veszem rá magam a vízmelegítésre. Bármit melegíteni most a kabinban, az csak ront, az amúgy is nehezen viselhető kánikulán. Viszont hideget enni sincs kedvem, úgyhogy marad a vízmelegítés, valahogy majd kibírom ezt is. A másik dilemma, hogy mit. Amik itt vannak, már csak sorsolással juthatnak az edénybe, rábízom magam a vakszerencsére és csak úgy benyúlok a dobozba, és kiveszek egy zacskót. Ami lesz, azt eszem. Csirkés, rizses valami volt a szerencsés befutó, én kevésbé. Már éppen elég ezekből a száraz, rizottós ételekből, levesre, és szaftosakra vágyom, de olyanok itt nincsenek.

Madaraim egész nap jönnek velem, észre sem veszik, hogy közben 150 mérfölddel odébb találják magukat, talán nem is zavarja őket, nekik ennyi itt nem különbség. Szinte teljesen hátszélre fordult a szelem. Ez már nem az a K – DK-i uralkodó, ez valami mutáns, de azért jó, hogy egyáltalán fúl valami. Nehéz rá jól vitorlát húzni, mert, ha lecserélem a C1-et az A3-ra, fél óra múlva cserélhetem vissza. Tovább tartana egy ilyen vitorlacsere, mint ameddig a lepörgés tart.

Letöltöttem széltérképet akkora területre és időhosszra, hogy csinálhassak egy hazatérő routingot. Amit mutat, egyáltalán nem rossz, úgy tűnik, hogy az egyenlítői zavartszeles zónán éppen át lehet törni, lesz szél hozzá, a passzátban tudok majd ejtett szögön, aránylag gyorsan vitorlázni és a Kanári szigetek magasságában egy aránylag keskeny zavart szeles sáv után át lehet lépni a nyugati szelek világába, pont egy óriási ciklon alsóági szeleibe. Én itt 10 napnál hosszabb előjelzést nem tudok levenni, így végig még nincs módom kalkulálni. Valahol a Zöldfoki szigetek magasságában már látni fogom a befutót is. Amennyi most megállapítható, valamikor február 4.-e és 7.-e között hazaérhetek.

Kedves madaraim szépen levadászták a hajót. Úgy nézünk ki, mint a vesztes egy festéklövöldözős játékban, akkora fehér találatokat lőttek ránk, mint a tenyerem. Sötétedéskor eltüntek.

A szél még jó, de az iránya túlzottan délies, nehéz jó sebességet kicsiholni belőle, de azért még haladunk.

Poz: Jan. 23, 20:50 UTC, 04° 03,5′ S, 031° 18′ W, haladtunk, minden OK.


Dél-Atlanti-óceán 2017. Jan. 22., a Spirit of Hungary a 8. helyen hajózik a szóló-nonstop vitorlázóversenyen a föld körül – túl az elméleti versenytáv 85 %-án. Fa Nándor egyéni távolsági óceáni rekordja eddig 432 tmf=800 km. SOH77 Vendée’bloG

FA NÁNDOR HAJÓNAPLÓJA Jan. 21-én este,

A naplemente szép volt, főleg az ég alja utána. Narancs és vérnarancs színek a felhőkön, ahogy megvilágítja a nap, már a horizont mögül. Hűvösebb a szél, mint korábban volt és párás lett a levegő, amúgy tiszta az idő. A csillagok szépen megjöttek, de a kereszt már később jön föl és sokkal közelebb marad a horizonthoz, miközben az Orion teljesen a fejem fölött van. Közeledek az Egyenlítőhöz.

Azt hiszem megjött Őfelsége a Passzát szél. Egy óra leforgása alatt átalakult a hangulat, túl azon, hogy 105 – 110°-ról jön, fölerősödött 16 – 18 cs-ra és van benne erő, visz bennünket szépen. Meglátom, ha marad, akkor ez az, ha rövid időn belül visszagyengül, akkor még csak beköszönt. C1 helyett a J2-t húztam ki, pont időben. Volt egy olyan érzésem 15 cs-nál, hogy jobb lenne nem kockáztatni az éjszakában, nekiláttam és 9 perc múlva a J2 vitt bennünket, 10 perc múlva 17 cs fújt. Ennél jobban nem lehet időzíteni.

Nem tévedtem, most reggel van, és még mindig fúj, bár most egy szép hosszú sötét gerenda lelassított bennünket. Az éj leple alatt lenyomunk 170 mérföldet, ez közel 14-es átlag.

Még az Egyenlítő felé megyek és hűvösödik a levegő. Ebben a napszakban két napja 31°C volt, most 26. Mintha magam mögött hagytam volna a nyarat. Az a hír, hogy Les Sables d’Olonne-ban kemény tél van, fel kell készüljek a legmelegebb ruháimmal. Egy jó hete volt, amikor kiszárítottam a déli vizeken használt igazi meleg gúnyáimat és elcsomagoltam. Majd szépen kicsomagolom őket, amikor kell. Úgy gondolom, hogy Gibraltár, Azori-szigetek magassága a vízválasztó, onnan megyek vissza a télbe.

Kifejezetten kíváncsi vagyok, hogy milyen szeleket találok az ÉK-i passzát zónájában. Ott az első három hajó K-i szélben tisztán haladt É-nak, mögöttük a Dick-féle hármas már ÉK-i szélben nagyon negatív vonalon tartottak az USA felé, és csak jóval följebb tudtak bekanyarodni. Emlékszem, 1993-ban ugyanitt nekem is erős, ÉK-i szeleim voltak és csak nagyon É-on tudtam bekanyarodni. Akkor nehezen éltem meg, hogy mikor lélekben már hazafelé mész, egyenesen New York felé tartasz.

Tévedtem. Ami a hőmérséklet csökkenésére vonatkozó megállapításom volt reggel, most dél van és 33°C a kabinban. Elérkezett az ideje egy jó vödrözős fürdésnek, de először a fedélzetet kellett megöntözni, mert nem lehet rálépni. Cipőben is csak korlátozott ideig lehet kint toporogni, mert elolvad a talpa. Jó, hogy az óceán vize aránylag korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre, fél óráig öntözöm magam, és csak a sercegő napsütés vet neki véget. Még így vizesen is túlzott a napsütés, bemenekülök előle, ahol még melegebb van. Egy ülőszivaccsal legyezem magam, az segít. Az elefántok vannak jól kitalálva, nekik jó helyen van a legyezőjük, nem felejtik otthon.

Sajnálom, hogy az éjszakai hűvösebb szelet elvitte valamelyik felleg. Egyik felhőgerenda követi a másikat, mindegyik elvesz a szélből egy időre, de azért marad annyi, hogy haladjunk. Délelőtt visszakerült a C1, ami most jó összhangban van a széllel, 13 cs a szél, és 13 cs a sebességünk így.

Levettem az előrejelzést nagyobb távra, és csináltam egy routingot a Kanári-szigetek magasságáig. 9 nap, 4 óra, és egészen barátságos viszonyokat prognosztizál az ÉK-i passzát zónájára. Nem túl erős és egész vállalható szögből fúj, de óvatos vagyok, mert időben messzebb van, mint ameddig elszabad hinni.

Kicsit lassultam, miután a szél ereje maradt az, ami volt korábban is, 15 cs, de az irány tovább fordult, most már K – DK felé, 135° TWA. Azért így is haladok 12 – 13 cs-val, ami nem rossz.
Poz: Jan. 22, 20:30 UTC, 09° 00,5′ S, 030° 34′ W, ez egy csöndesebb nap volt, de haladtunk,


Jan. 21. VG live kapcsolás a fagyos Balatonról, Nándor csopaki yachtklubjából, a KEREKED Vitorlásklubból – sat-telefonon Fa Nándorral és az SOH77 csapattal – angol nyelvű adás.


The Vendée LIVE of the 21st January / Vendée Globe by VendeeGlobeTV

Köszönet a VG LIVE média csapatának, a Vendée Globe közvetítésekből ma elköszönő Will Carsonnak – várjuk újra Andi Robertsont.

Fa Nándorral készült VG sat-telefon hangfelvételek itt visszahallgathatók:

Vendée Globe audios – recorded with Nándor Fa – direct from the ocean: VG Audios with NANDOR FA – replay available

VG FA N. AUDIO HANGFELVÉTELEK 2016-17