Összeszedtük az elmúlt 33 év egy és kétszemélyes, földkerülő vitorlásversenyein futott 60 lábas hajók főbb adatait, mint a tervező, évjárat, árbocozat, szélesség, versenyidők, szkipperek. Néhány rövidebb cikkben igyekeztünk pár olyan összefüggést felvillantani, amelyek ismeretében még érdekesebbnek találhattuk a most futó Barcelona World Race-en versenyző hajók és hajósok teljesítményét. A sorozat első részében a földkerülő versenyeken rajthoz állt flották gyorsulását vizsgáltuk, a második részben bemutattuk a 60 lábas hajók egyes generációinak néhány fő jellemzőjét, majd sorra vettük a különösen sikeres vagy éppen balszerencsés, valamint a leghűségesebb hajókat. E záró fejezetben az eddigi három Barcelona World Race hajóival foglalkozunk.
4. cikk
Az első Barcelona World Race-t 2007-ben rendezték, majd 2010-ben a következőt, 2014-ben a harmadikat, így beállt a rend, hogy a Vendee Globe-al váltják egymást kétévente. Az eddigi három futamon összesen húsz hajó állt rajthoz, és 2010-ben egy huszonegyedik majdnem. Nem is akármilyen induló lett volna akkor Fruit néven az addigra már kétszeres Vendee Globe győztes (2000 és 2004 PRB), háromszoros sikeres földkerülő (VG2008 4. helyezett Roxy) 1999-es gyártású Finot-Lombard közös tervezésű IMOCA vitorlás, de mivel nem felelt meg a rajt előtti ellenőrzéseken (állítólag a motorja volt gyengébb az előírtnál), nem színesíthette az akkori népes mezőnyt. Ez a hajó sajnos azóta sem kapott esélyt versenyen, jelenleg „elhagyatva” himbálódzik a bresti kikötőben. Pedig méltó szereplő lehetne akár még most is, és vívhatna nagy csatát például a One Planet, One Ocean & Pharmaton-nal, ahogyan tették ezt a 2000-es Vendee Globe-on, amikor szoros csatában, néhány órás különbséggel végeztek az első két helyen.
A húsz eddigi induló hajó így mind legalább 2000-es évjáratú, és igen meghatározó közöttük a 2008-as széria (lásd e cikksorozat 2. részét) összesen tizenhárom, nagyrészt Farr tervezésű hajója. Számos akkor új, a 2008-as VG-re szánt hajót elindítottak az első BWR-en, egyfajta éles megmérettetésként, így történhetett meg, hogy 2007-ben az első versenyen elrajtoló kilenc hajó átlagos kora 2 év volt csupán, és kétharmaduk első versenyes hajóként vágott neki a Föld megkerülésnek. Célba akkor csupán öten értek (56%), és 92 napos teljesítménnyel a Paprec-Virbac 2 (Farr tervezés) szerezte meg a győzelmet Jean-Pierre Dick és Damian Foxall kettősével. Ötödik lett akkor az Educacion Sin Fronteras Albert Bargues kormányzásával (A.B. volt egyébként még 1997-ben Fa Nándor társa a TJV-on, ahol negyedikek lettek) 108 nappal. Ez a két hajó az idei versenyen is ott van, We are water és One Planet, One Ocean & Pharmaton neveken, ám most már nem ők keretezik a mezőnyt, de nem is távolodtak el egymástól, ellenkezőleg: igen szoros csatát vívnak egymással már hetek óta a negyedik helyezésért. Itt kell megemlíteni, hogy mindösszesen kettő olyan hajó van a húszból, amelyik mind a három BWR-en elindult; ez a kettő. Nem mellesleg mindkét hajó végigment az előző két alkalommal, és legjobb úton haladnak, hogy ez mindkettejüknek harmadszorra is sikerüljön. Ilyen szempontból különleges csemegeként tekinthetünk a Barcelona World Race sorozat e két ikonjának a mostani napokban folytatott versengésére. Nagyon érdekes azért is, mert úgy tűnik, idén akár az öregebb hajó javára is eldőlhet majd a viadal. Különösen figyelemremélt lenne ez a teljesítmény, mert így egy teljesen újonc kettős vinné ekkora sikerre a legöregebb (és legtapasztaltabb) hajót az egykori győztessel szemben.
A 2007-es futamból mindenképpen kiemelendő még egy másik Farr tervezésű versenyhajó, az akkori Estrella Damm. A kormányosa akkor is Guillermo Altadill volt, azért „is”, mert ugyanez a hajó a mostani Neutrogena, szintén Altadillal a kormánynál. 2007-ben fel kellett adnia a versenyt, de a legjobbak között volt, ahogyan most is technikai gondok vették el az esélyét a győzelemtől. Az elmúlt hét évben is sokat bizonyított ez a hajó: a 2008-as VG-on BT néven vezető pozícióból (Seb Josse vitte akkor) volt kénytelen kiállni a Csendes óceánon kormányhiba miatt. 2010-ben nem indult a BWR-en, inkább megnyerte a Route du Rhum-ot Roland Jourdain-nel, majd 2011-ben második lett a TJV-on, akkor a fedélzeten ismét Altadillal és kapitányként már Alex Thomsonnal. Utóbbival lett aztán ez a kiváló vitorlás harmadik a 2012-es VG-on Hugo Boss néven, egyedüliként lépést tartva az újabb generációs Verdier hajókkal. Most ismét Altadillal, éppen Neutrogena néven szerezhet ismét dobogós helyezést földkerülő versenyen. Ezt az eredménylistát végigtekintve kijelenthető (különösen a Thomsonnal elért 2012-es szóló Atlanti rekordot is figyelembe véve), hogy generációjának szinte legjobbja és legmegbízhatóbbja a mostani Neutrogena.
Egyetlen még jobb van nála abból a szériából: a jelenleg éppen győzelemre vitorlázó Cheminées Poujoulat, szintén Farr tervezés, de wing árboccal. E két hajó először a 2008-as VG-on csatázott, amikor a vezető BT a kieséséig az akkor Foncia néven őt üldöző vetélytársát igyekezett maga mögött tartani. A Foncia akkor nyert, majd Mapfre néven a 2010-es BWR-en második lett (alig 1 nappal lemaradva az akkori győztes vadonatúj Virbac-Paprec 3 mögött), aztán a 2012-es VG-on találkoztak ismét, ekkor Maître CoQ néven neki kellett feladnia tőkesúly hiba miatt. Az egykori VG győztes Foncia tehát, amelyik négy éve második lett a BWR-en, ezúttal Cheminées Poujoulat néven újabb földkerülő győzelmét gyűjtheti be órákon belül.
Érdekes triumvirátus vágott neki az idei versenynek, hiszen e két szupersikeres Farr hajó mellett a mostani versenyt Hugo Boss néven feladni kényszerülő vitorlás nem más, mint a négy évvel ezelőtti győztes Virbac-Paprec 3. Négy éve a BWR-en a Mapfre (mostani Cheminées Poujoulat) üldözte szorosan, két éve pedig a Vendee Globe-on az akkori Hugo Boss, mostani Neutrogena loholt a nyomában. Ezúttal kiesett ez a különlegesség (az egyetlen hagyományos árboccal szerelt 2010-es Verdier tervezésű vitorlás), és így egykori üldözői szerezhetik meg az első két helyezést, erősítve a BWR és a 2008-as generáció szoros összefonódását.
Az idei verseny harmadik helyezettjének pedig az a hajó látszik, amelyik talán éppen a harmadik legsikeresebb ugyanabból a 2008-as generációból. A mostani GAES ugyanis (szintén Farr hajó) az egykori Gitana 80, amely a 2008-as VG-on szintén vezető pozícióból adta fel a versenyt az Indiai óceánon árboctörés miatt, de aztán Renault Z.E. Sailing Team néven harmadik lett a 2010-es BWR-en, majd a következő VG-on ötödik (akkor Jean Le Cam-mal), második legjobbként a favorit Verdier gépek mögött, így kiváló, 67%-os célbaérési rátával vágott neki ennek a versenynek, és Anna Corbella kormányzásával bizonyítja kiváló képességeit. Itt jegyezzük meg, hogy a GAES mindkét szkippere már második BWR-ét futja, és mindketten sikerrel teljesítették a korábbi versenyüket; ezzel ők számítanak a mai mezőnyben a statisztikai szempontból legstabillabb legénységnek (leányságnak).
Az idei BWR talán legpechesebb kormányosa Jörg Riechers. Ő még 2013 elején megszerezte, és Mare néven versenybe állította a mostani Cheminées Poujoulat-t, azonban szponzori problémák miatt tovább kellett adnia Bernard Stamm-nak a hajót. Így a győzelemre esélyes hajóból sietve kellett átszállnia a Route du Rhum-ot feladó, és így éppen még elcsíphető Finot tervezésű Renault Capturba, amivel az újzélandi kényszermegálló után viszont elveszítette esélyét egy jobb helyezésre. Pedig ez a hajó sem eredménytelen, bár mindig csak üldözője tudott lenni a generációjába tartozó Farr hajóknak: a 2008-as VG-on második lett Brit Air néven (tehát a mostani Cheminées Poujoulat mögött), és ugyancsak második két évvel később transzatlanti versenyen a mostani Neutrogena mögött. A 2012-es Vendee Globe-on is célba ért, akkor már kilencedikként, egyébként nagyszerű, 92 napos idővel (2008-ban 89 napos idővel lett második).
A 2010-es BWR-en tizennégyen rajtoltak, és kilencen értek célba (64%). A hajókat elnevezés alapján nem könnyű követni, mert az akkori We are water nem a mostani We are water, az akkori Neutrogena nem a mostnai Neutrogena, az Estrella Damm nem a három évvell korábbi Estrella Damm, a Hugo Boss nem a mostani Hugo Boss, de még csak nem is a két évvel későbbi Hugo Boss, és a GAES nem a mostani GAES, mint ahogyan az akkori Renault sem a mostani Renault, a Foncia pedig végképp nem azonos a korábbi Foncia-val. 2010-ben ötödik lett Boris Hermannal a Neutrogena, ami egy 2004-es gyártású Lombard hajó, és arról nevezetes, hogy se előtte, se utána nem tudott célba érni földkerülő versenyen, és az összes húsz BWR-en elindult hajó közül ez az egyetlen, amelyik jelenleg parton hever (Saveol néven) jobb sorsára várva; reménytelenül. 2010-ben csak kilencedik lett (132 napos eredménnyel!) We are water néven az a 2000-es évjáratú Pierre Roland tervezésű hajó, amellyel korábban Bernard Stamm kétszer is diadalmaskodott Around Alone/Velux 5 Oceans versenyen, és amely egykoron Atlanti átkelő rekordot is tartott. 2010-ben GAES néven lett hatodik 102 nappal Dee Caffari Owen Clarke tervezésű 60 lábasa, amellyel két évvel korábban ugyancsak hatodik tudott lenni a VG-on, és amelynek a fedélzetén először teljesített földkerülő versenyt Anna Corbella, aki a rengeteg tapasztalat mellett a hajónak legalábbis a nevét továbbvitte az idei versenyre. E hajó testvérhajója volt a 2010-es President, amiről azt érdemes megjegyezni, hogy előszeretettel törte árbocát versenykörülmények között. Így tett ezt vele Mike Golding korábban a 2008-as VG-on, a 2010-es BWR-en pedig Jean Le Cam, akinek akkor Bruno Garcia volt a csapattársa. Habár a legendás Mike Golding maga sosem rajtolt Barcelonában, egy másik korábbi hajója viszont többször is: a 2007-es Mutua Madrilena negyedik lett Javier Sanso-val és Pachi Riviero-val, 2010-ben Central Lechera Asturiana néven viszont feladta a versenyt. Többször ott volt viszont hűséges hajójával (és feleségével) Dominic Wavre; 2007-ben harmadik lett még Temenos néven, 2010-ben már az Atlanti óceánon visszafelé kapaszkodva törte árbocát a Mirabaud-nak. A szuperpeches Kito de Pavant a Groupe Bel-lel 2010-ben próbálkozott BWR-en is, sikertelenül, kormányostársa Sebastien Audigane volt, akinek már ekkor is volt alkalma gyakorolni a wellingtoni kikötést. A második cikkben már említett szuperméretű Juan Kouyoumdjian vitorlás 2010-ben Hugo Boss néven ért körbe 111 nap alatt, és már soha nem tudjuk meg, mire lett volna képes ez a hajó akkor, ha Alex Thomsonnak nem gyullad be a vakbele 2 nappal a rajt előtt, és ő kormányozta volna a versenyen. Vélhetően a 2007-es eredménye közelében szeretett volna végezni, amikor az akkori Hugo Boss-al (Finot hajó, a mostani lengyel Energa) második tudott lenni 94 napos eredménnyel.
A húsz hajó közül nem említettük még a két testvérsorsú, eddig megmagyarázhatatlanul sikertelen pályát bejáró 2006-os Farr hajót, az egykori PRB-t, és egykori Delta Dore-t. E két hajó eddigi összesen 6 földkerülő rajtjából egy célba érkezés született (2012-es VGon Akena Vérandas-ként az ex-PRB), Barcelona World Race-t eddig nem tudtak befejezni. Pedig a 2007-ben VG címvédőként rajthoz álló Vincent Riou próbálkozott az akkor új PRB-vel, nem gyengébb kormányostárssal, mint Sebastien Josse, de vezető helyen vitorlázva árbocukat törték az Atlanti óceánon. Hasonlóan sikertelen maradt BWR-en a kétszeres VG győztes Michel Desjoyeaux. 2010-ben ő érkezett VG címvédőként és vadonatúj hajójával, szintén nem gyenge társsal (az ifjú Francois Gabart első földkerülő versenye volt ez), de ők is csak Fokvárosig jutottak, törött árboccal… (E hajó fedélzetét akkor egyébként végleg elhagyta Gabart, ugyanis azt eladták Banque Populaire-nak, magának pedig – talán a szerzett tapasztalatok tükrében icipici módosításokkal – megépítették a Macif-ot, ami aztán egy icipicivel mindig jobb tudott lenni a testvérhajójánál.) A húsz eddigi BWR induló között van még a Spirit of Hungary, ami első versenyét futja, és számos nehézsége ellenére kitartóan halad a cél felé.
A Barcelona Wolrd Race egy mindig színes mezőnyt felvonultató kétszemélyes földkerülő verseny, ahol a legjobb és legtapasztaltabb szkipperektől az „újoncokig” sokféle indíttatású versenyző megjelenik. A hajóépítés és innováció katalizátora a BWR 2007-es színrelépésével is a Vendee Globe maradt, és mivel e nonstop versenyek két évente váltják egymást, nem jellemző, hogy itt jelennének meg a legújabb hajók, ellenkezőleg: az idei BWR-en a hajók átlagos kora 6,8 év, ami a legmagasabb a modernkori nonstop földkerülő versenyek történetében, és jellemzően minden résztvevő hajó a sokadik földkerülő versenyét teljesíti. Habár a mezőny nemzetközi, és sajátosan felülreprezentáltak a spanyol hajósok, a mindkét korábbi győztes francia volt (Jean-Pierre Dick). Idén csak fatális balszerencse veheti el a győzelmet a svájci Bernard Stammtól, aki maga francia anyanyelvű és francia kormányos társsal nyeri meg a versenyt. Bernard Stamm nevéhez egy érdekes statisztika kötődik: ez már a hatodik földkerülő versenye, és eddig vagy kiállni kényszerült vagy nyert. Most nyerni fog, teljesen megérdemelten, mégpedig jócskán megjavítva az eddigi pályacsúcsot (hozzátéve, hogy a BWR korábbi két pályája keresztezte Új Zélandot, most pedig nem kellett ilyen kerülőt tenniük). Szigorúan statisztikai alapon nézve viszont nem lenne meglepő, ha nem érne célba mögötte az összes, még versenyben lévő hat egység. Az idei mezőnynek még a 88%-a úton van, egyetlen kieső mellett, de soha, egyetlen földkerülő versenyen nem értek még célba ilyen nagy arányban az indulók. Az összes eddigi versenyt tekintve az arány 55%, VG esetében 50%, BWR esetében 57%, egyéb, többszakaszos versenyen esetében 65%. Figyelembe véve ugyanakkor a flotta hajóinak tapasztaltságát, a hátralévő távot és terepet, a hajók állapotát, és a versenyzők egymáshoz képesti pozícióját, könnyen előfordulhat, hogy a győztes időn túl, idén kivételes eredmény születik e téren is.
Baric Ádám.